Vártátok, hogy visszamehessetek dolgozni a gyerek (ek) től vagy maradtatok volna még inkább otthon?

15 hónapos a fiam, és annyira várom már, hogy visszamehessek dolgozni! Imádom a fiam, de valahogy hiányzik a világ... Az ingerek, az emberek...

És néha azt látom a fiamon is , hogy sok belőlem neki... :-)

4 éve vagyok itthon, két hét múlva megyek vissza dolgozni, a hátam közepére sem hiányzik az egész. A nagy már egy éve ovis, de csak heti háromszor járt eddig családi napközibe, a kicsi jövő héten kezdi a bölcsit. Komolyan sírhatnékom van, ha arra gondolok, hogy ez az utolsó együtt töltött hetem vele.

Nyilván az is hozzájárul ehhez, hogy a régi munkahelyemre megyek vissza, ami egyrészt elég messze van tőlünk, másrészt nem is szerettem ott dolgozni. Kerestem hónapokig más munkát, de nem vettek fel sehová, azt pedig sajnos nem engedhetjük meg magunknak, hogy itthon üljek hónapokig gyesen, amíg nem jön szembe az álommeló.

Közben persze vigasztalom magam, hogy nagyon jó lesz a gyerekeknek a közösségben, nekem felnőttek között, és hogy örüljek, hogy ez legalább van, milyen sok a munkanélküli vagy kényszerűen gyesen tengődő kisgyerekes anyuka. Szóval próbálom pozitívan felfogni, csak nem mindig sikerül...

Változó.. egy éves, én most kezdem igazán élvezni az itthon létet, már lehet vele sok fele mászkálni, egyre ügyesebb, szinte minden héten mutat valami új dolgot, stb-stb.. most úgy zajlik az élet és már nem érzem magam annyira bezárva a négy fal közé... de azért hiányzik persze a társaság... de fél éve még azt hittem egy éves korára megőrülök, ahhoz képest tök jól érzem magam most itthon... :)

Mondjuk én viszonylag hamar 1,5-2 éves korában tervezek visszamenni részmunkaidőben... nyilván ha az lebegne előttem, hogy még több évig itthon leszek, akkor más lenne a helyzet.