Hogyan kezelnétek egy ilyen helyzetet egy ilyen apóssal?
Anyósommal semmi gondom, szeret minket. A legnagyobb hibája, hogy férjhez ment apósomhoz, aki állítólag nagyon segítőkész ember, ha józan. Sajnos többször seggrészeg, mint ahányszor józan. Sok pénzünk nincs, így jó volt, ha segített, még akkor is, ha utána hónapokig kellett dícsérni, hogy milyen ügyes volt.
DE most betelt a pohár. Felvállalta, hogy segít a páromnak átalakítani a lakást, hogy kész legyen, mire megszületik a pici. Nem elég, hogy hülyeséget csinált, részeg is volt, eltörte a frissen lerakott padlócsempét, majdnem leégette a többszáz eurós sarokcsiszolónkat, és - mint később mi kikövetkeztettük - iszonyú irígy volt arra, hogy új mosógépet és mosogatógépet vettünk, és csak azért csinált a lakásban iszonyú port faltöréskor a flexszel, hogy nekem 36 (!) hetesen legyen mit takarítsak, ha már nem kell se mossak, se mosogassak. Mikor visszareplikáztam neki, felhúzta magát részegen, míg a párom hazavitte, majd szétverte a kocsit, csapta az ajtaját mint a budiajtót és engem szidott, és a kutyára ordított, amiért az a hangoskodástól ugatni kezdett a kocsiban. Majd a fiamra is ráordít, ha nem tetszik, hogy sírni kezd? A párom is felhúzta magát, azt mondta, akkor megcsinálja ő az egészet egyedül. Azóta egyedül épít és falat tör, miután informatikusként befejezte a munkát, veszi a spaklit és falat vakol, sokszor éjjel 1-2 óráig, hogy mire a pici megszületik, készen legyünk. És apósom azt várja, hogy mi hívjuk fel és mi nyalizzunk neki, hogy jöjjön vissza nagy kegyesen segíteni. Maholnap szülök! Két napja majdnem 37 hetesen én magam is vakoltam a lakásban. De legalább csend van és nyugalom, és a kosz is sokkal kisebb, mi pedig agyba-főbe fotózzuk egymást a párommal munka közben.
Szóval egyszerűen képtelen vagyok neki megbocsátani, azt hiszem, annál gyalázatosabb dolog nincs, mint egy terhes nőt cserben hagyni épp a szülés előtt, így képtelen vagyok még csak gondolni is arra, hogy szóba álljak vele, vagy meglássam. Anyósom persze próbált volna békíteni, noha tisztában van vele, hogy milyen, és ő is csak szánalomból van vele. Képtelen vagyok békülni, sajnálom. Nem hiányzik, hogy az idegesség miatt hamarabb szüljek, főleg itt a lomos, koszos, poros, befejezetlen lakás közepén. Inkább éjjel kettőkor takarítok a saját férjem után. Ti túl tudnátok lépni egy ilyen helyzeten?
Bocsi, ha hosszú lett, muszáj volt kiírjam magamból.
válasza:Hát az biztos, hogy az a legjobb, ha nem hivjátok az apóst.
Attól viszont neked se lesz bajod, hogy segitened kell a renoválásban, amig nem kimondottan nehezeket emelgetsz vagy a létra tetején ugrálsz. Ezelött 30 évvel még senkinek se jutott volna eszébe, hogy mert terhes, nem szabad semmit se csinálnia, a legtöbben a szülésig dolgoztak és sokszor nehéz munkákat is.
Az idegességtöl meg nem lehet elöbb szülni - annak az ideje független ettöl.
válasza:ha te /ti attól jobban érzitek magatok,akkor egy darabig ne közelíts felé.elég egy tapló,már bocsánat.Nem az a lényeg ha már nekem nem lehet jó,legalább a gyerekeimnek/majd az unokáimnak jó legyen?De biztos DIREKT csinálta?
Mellesleg én is a 30.héttől költöztem egy újonnan épült házba,ahol hetekig nem találtam semmi helyét,tehát állandóan átpakoltam,mostan vasaltam....igaz többször keveset,és nem nehezet!!!!De megment.Fel a fejjel,csak pozitívan,be fogjátok fejezni,apóst meg ráértek szülés után elrendezni :-)
válasza:Nem másokra kell alapozni. Az após is nehéz helyzetben van hiszen mint mondtad részeg. Ez neked csak szemétségnek meg undorítónak tűnhet, de neki ez betegség, probléma. Nem azt mondom, hogy szép dolog amit tesz, de felnőtt ember, felnevelt valahogy egy gyereket, nem is akármilyet ha hozzá mentél, és ti is azok vagytok, semmi kötezettsége nincs veletek szemben. Te terhes vagy csak, ő viszont beteg, alkoholista aszerint amit írsz. Neki nagyobb segítségre van szüksége, amit persze csak akkor lehet adni ha ő is akarja, és persze nektek sem kötelezettség segíteni.
Talán várni kellett volna az építkezéssel. Vagy előbb megcsinálni, nem amikor szülsz. De nem mérgesnek lenni rá mert nem segít, ez csak egy szívesség ami nem kötelező, tehát nem bűn ha visszavonja.
válasza:Szia! Szerintem próbálj meg ne is foglalkozni vele! Anyósod persze, hogy békíteni akar, de el kell fogadnia, hogy nem vagy apósoddal jóban, és kész. Sz*rd le!!!!
Ne is gondolj rá, csak a babára és persze a lakásra, no meg a férjedre! :) Én ezt tenném a helyedben.
És azzal se törődj, mit kellett VOLNA, hiszen már mindegy. Max. tanulsz az esetből, és soha többet nem fogadsz el tőle semmit, nem vonod bele semmibe, még ha ki is békültök majd valamennyire. Részegen pedig ne engedjétek oda, se dolgozni, se babázni, ebben a férjed legyen partner!
válasza:Szerintem ne nyalizzatok az apósodnak!majd megbékél ő,ha látni akarja az unokáját.Inkább helyette tedd össze a 2 kezed és úgy rebegjél hálát,hogy az anyósoddal jól vagytok!!!!
Őrá számíthatsz ezek szerint,és segít is ha kéred.Szólj neki,hogy ne békítsen,de őt mindig szívesen látjátok,és kívánom,hogy maradjon is meg ez a jó viszony.
Köszi szépen a hozzászólásokat. Azt, hogy apósom alkoholista, rajta kívül mindenki beismeri és tudja, az utolsó szomszédig, viszont ő nem, így nem is hajlandó kezeltetni magát. Szóval nem is foglalkozok vele. Annál is inkább, mert, ahogy írjátok, már felnevelt egy fiút (igaz, azt anyósom tette, nem ő, apja a páromnak soha nem volt, így ha apa nem akart/nem tudott lenni, az unokájának nagyapja se akarjon lenni). Anbyósom szegény számtalanszor megkérdezte már, hogy mit tennék a helyében, én már kerek-perec megmondtam neki, hogy hozzá sem mentem volna. Nem így voltam tanítva, nem voltak köröttem részeges emberek, nem tanultam meg tolerálni őket. Azt is tudom, hogy elég vehemens vérmérsékletem van, ami a szívemen, az a számon, és ezt nem tudom visszafogni. Pedig már nagyon sokat alkalmazkodtam. De a részegességet nem tolerálom. Az én férjem nem iszik, nem dohányzik, mintha nem is lenne köze az apjához. Én ilyen embereket tanultam meg értékelni. Az olyan „mellékterméket”, mint egy ittas após - továbbra is azt mondom - nem vagyok köteles elviselni.
Köszi még egyszer, hogy meghallgattatok, jólesett kiírni magamból.
A házról csak annyit, hogy most volt pénzünk rá, szóval ez nem volt vita tárgya. Muszáj megcsinálni és kész. Az éjjel is 3-ig dolgoztunk.
válasza:Nyugi,nagyapám dettó ugyanilyen volt,csak neki inni sem kellett hozzá.Anyukámat és nagynénémet,olyan szinten terrorozálta,hogy ha én akkor már éltem volna tuti agyonverem.Volt pl,hogy egy döglött nyulat tett nagynénémék kilincsére,meg terhesen slaggal lelocsolta.Amikor én megszülettem,akkor is ilyen volt, volt,hogy kilökött a hintából,felrúgott az asztfalton,leköpött és még sorolhatnám.Amikor meghalt,nem viccelek nevettem.18 évig éltünk együtt,nekünk a a pokol volt, de nem lehetett őket kipaterolni a lakásból,mert öregek voltak.
Hálát adok az égnek,hogy meghalt mielőtt megszületett a lányom,soha de soha nem fogom neki megemlíteni,hogy élt.Hálistennek bár apám ráütött de mégis látva apja példáját sokkal jobb ember lett,Pu-m pedig nagyszerű ember:)
Ti se hívjátok őt,le kell tojni,nem kell meglátogatni és tudom fárasztó az,hogy egyedül kell csinálni a dolgokat,de igaza van annak aki azt írta,hogy jó pár 10 évvel ezelőtt nem lehetett pihenni egy 37 hetesnek.Én mondjuk fát vágtam,igaz óvatosan ugyanennyi idősen:)
És hidd el elkészültök,amúgy is jó móka,őleg ha fotóztok is nem?Akkor tojjatok az apósra:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!