Hát elérkeztünk ide? Ha valaki utálja a gyerekeket az elfogadható, de ha valaki nem bírja az állatokat akkor az beteg, és rossz ember?

Szerintem ennyire nem sarkos ez a kérdéskör. Nyilván mindig voltak és lesznek deviánsok, akik feketén-fehéren nyilatkoznak bármiről, de azért én nem látom azt, hogy olyan szemlélet uralkodna, miszerint ha „valaki utálja a gyerekeket az elfogadható, de ha valaki nem bírja az állatokat akkor az beteg, és rossz ember”.

Én azt gondolom, minden élet becsülendő, és nagyon nem tartom szimpatikusnak azt a hozzáállást, hogy az emberek feljebb valók az állatoknál. Pont azért, mert mi képesek vagyunk együtt érezni, előre gondolkozni, igazi szégyen, hogy vannak, akik állatokat kínoznak, direkt fájdalmat okoznak nekik. Ilyen esetben én minimum azt a büntetést szabnám ki az elkövetőre, hogy élje át azt a fájdalmat, amit okozott – és ezesetben súlyosbító körülménynek tartom, hogy ember volt az elkövető. Hiszen ő puszta gonoszságból cselekszik, nem úgy, mint amikor egy állat bántja a másikat, mert mondjuk a területét védi, vagy a falkavezér szeretne lenni – ezek ösztöncselekvések, a saját életének, boldogulásának céljából.

Azonban az is tény, hogy ha mindenevők vagyunk, természetes, hogy eszünk állatokat is, ahogy az állatok is eszik egymást (mármint a ragadozók teszik ezt persze).

Állattartás? Azért az tény, hogy egy kutya előbb halna meg érted, mint a saját gyereked. :) Node persze az is tény, hogy kevesebb gond van az állatokkal, mint a gyerekekkel, nem beszélnek vissza, jól idomíthatók, legalábbis sokan így érzik, meg pl. egy kutyák-macskát simán otthon hagyhatsz, sőt, vannak, akik ki is teszik, ha megunják, míg egy gyerekkel ez nyilván nem működik.

Speckó én szeretem az állatokat, de kutyát-macskát nem tartanék, mert kínzásnak érzem, hogy egy lakásba zárjam őket. Viszont nem ütöm le a pókokat, a betéved lepkéket és egyebeket, és csodálatosnak tartok minden állatot, még akkor is, ha nem szívesen nyúlnék hozzá némelyikhez.

Szóval szerintem az sem normális, ha valaki undorodik minden élőlénytől, ami ember. :) …ahogy az sem, ha valaki kis masnikat köt a kutyusa fejére, és csókolgatja. :)

A gyerekek szeretetével kapcsolatban (van saját gyerekem egyébként): én nem szeretem úgy generálisan a gyerekeket – ahogy az embereket sem. Tisztelettel, normálisan fordulok feléjük, de szeretni csak azt tudom (hogy a klasszikus hasonlattal éljek), aki megszelidített, vagy akit én szelidítettem meg. Ahogy vannak tuskó felnőttek, úgy ezeknek vannak ugyanilyen gyerekei is, és ezen nem segít, hogy kisebbek és nagyobb a fejük a testükhöz képest. :)

Sosem aléltam el egy babakocsit tologató anyukától, és bevallom, az utcán előbb csodálok meg egy szép kutyát, minthogy bekukkantsak egy babakocsiba.

De ha belegondolunk abba, hogy mennyire nem normálisan élünk a városokban csillióan összezárva, szerintem nem túl meglepő, ha vannak, akiknek herótjuk van a visítozó kisgyerekekről.

Az utolsó vagyok, egy mondatnak az elírásom miatt nem lett értelme, helyesen:

Szóval szerintem az sem normális, ha valaki undorodik minden élőlénytől, ami NEM ember. :)

Kérdező: "nem szeretem az állatokat, idegesítenek a háziállatok"

majd később: "amúgy nekem is van állatom...cica... ágyban alszik :D"

Csak én vesztettem el a fonalat?? :D