Egyforma elvárások szerint nevelni a két (több) gyereket, vagy inkább egyéni képességek alapján?

Elég fura a családban nőttél fel! O.o

Sőt még a környezeted se teljesen normális!

Egyénileg nevelem a gyermekeket. Erre törekszem a családomban és a munkámban is. Minden gyermek más, különböző képességekkel. Az egész ott kezdődik, hogy nem azt kell nézni, hogy mit nem tud, hanem, hogy mit igen. Minden gyermeknek meg van a saját kompetenciája, minden gyermek jó valamiben. Azt kell erősíteni, segíteni, támogatni. Dicsérni és vezetni, míg ki nem alakul a természetes önbizalma. Ha a szülő jól kezeli a dolgokat, minden gyermekében egyformán felfedezi a képességeket és ügyel az egyensúlyra, akkor működik.

Mondok egy példát. Judit és Vera testvérek, Judit 3 éves korában kezdett úszni, Vera szintén ebben a korában szertornázni. Judit abba hagyta az úszást, mikor iskolába ment, mert aerobikozni kezdett. Vera viszont nagyon élvezte a szertornát, 8 évesen már junior kategóriában, versenyeken indult, szép eredményeket ért el. Judit nehezen élte meg ezt az időszakot. Miért? 2 (vagy több )oka is lehet a dolgoknak.

A. A szülők nagyon büszkék Verára, nem figyelnek Judit képességeire, annyi mindenre nincs energia. Verát reggel, este edzésre kell hordani, a szülők dolgoznak, szép lassan elfajulnak a dolgok. (megtörtént eset)

B. A szülők mindkét gyermekre ugyan úgy odafigyelnek. Judit nagyon jó a nyelvekből, de nem "látványosan". Később fog beérni a dolog, gimiben szerzi meg 2 nyelvvizsgáját is, de sokkal látványosabbak Vera versenyei, készülése, többet van anyuval, aki viszi az edzésekre. Többet van apuval, aki hozza az edzésekről. Azzal az apuval, aki sokat dolgozik és amúgy is nehéz vele szót érteni, Verának sikerül a hazaúton, ami egy óra kocsival. Elég pár hónap ebből és ha Judit kiskamasz, érzékenyebb időszakban van, már borul minden.

Szóval nagyon- nagyon összetett a dolog, számít a gyermek személyisége nagyon! Nem csak a képességei, a lelke, hogy hogyan közelítsünk felé. Nehéz gyermeket nevelni, pláne tudatosan. Főleg mert nincs két egyforma lelkületű, sorsú gyermek.

Nem akarok nyálas lenni, meg nagy szavakat használni, de tényleg meg kell ismernünk a gyerekünket, ami baromi nehéz.