Anyukák, kérlek adjatok tanácsot? Életem legnehezebb döntése, mit tegyek?

6. vagyok

Bár többen tanácsolták, hogy legyetek kettesben, szerintem az most a lehető legrosszabb lenne, mivel jelenleg "szabadulni" szeretnéj

6. vagyok

Bocsi, folytatom... :)

Szóval szerintem, ha jelenleg "szabadulni" szeretnél, akkor éppen nem lenne jó kettesben lenni, mivel feszültek vagytok és a végén olyan dolgokat mondanátok egymásnak, vagy tennétek, ami teljesen visszafordíthatatlan. A saját szüleid is ellened vannak? Pedig most inkább támogatniuk kellene... :( Az lenne a legjobb, ha egy időre külön tudnál költözni (ezért lenne jó a szülőkhöz). Kicsit távol a párodtól, hogy tiszta fejjel tudd átgondolni a dolgokat, rendbe tenni az érzéseidet. Néhány hét alatt kiderülne, hogy milyen a párod nélkül. Ha hiányozna, akkor még van remény. Ha meg megkönnyebbülést, akkor tudod, hogy jobb lesz nélküle. Természetesen a gyerekek akkor találkozhatnának az apukájukkal, amikor csak szeretnének, de ti minél kevesebbet találkozzatok és beszéljetek. A gyerkőcöknek a maguk szintjén mindenképpen mondani kéne valamit a helyzetről, hogy ne féljenek. Mi a férjemmel egyszer veszekedtünk elég csúnyán, mikor a kisebbik gyerek néhány hónapos volt, a nagyobbik 4 éves múlt. Kb. 1,5 éve történt, de mai napig felemlegeti, ha olyan téma kerül szóba. Pedig amúgy egyáltalán nem veszekszünk, akkor is inkább a hormonok miatt voltam érzékenyebb és egy kis baromság miatt kaptunk össze. A gyerek nagyon érzékenyek a szüleik hangulatára.

Én itt elég nagy ellentmondást vélek felfedezni. A párod adott neked ultimátumot, hogy vagy újra férfiszámba veszed, vagy vége. Te nem tudsz változtatni, úgyhogy elfogadod, hogy akkor válás. Erre durván zsarol a gyerekekkel, az se érdekli, ha belül szétrohadsz, csak játszd neki az odaadó hitvest? Mindenképp párterápiára lesz szükségetek, mert neki is komoly problémái vannak... És a terápián például megbeszélhetnétek ezt a megcsalás-gyanút.

Végső soron még azt is megpróbálhatnád bevetni, hogy ha már annyira ragaszkodik a gyerekeihez, akkor próbáljátok meg a nyílt házasságot. Persze borítékolom, hogy amíg neki a mellékelt ábra szerint nem okoz gondot a félrelépés, azt nem tudná elviselni, ha te mást keresnél... De egy próbát esetleg megér.

En is azon a velemenyen vagyok, hogy jobb kulon!

Gyerekkent is megeltem, hogy apam alkoholista volt es anyam sajnalta kirakni, mi meg szornyen szenvedtunk hugommal. Mikor kb felnottek lettunk, akkor keresett neki kiado szobat es odakoltoztette. Az feludules volt, eddig is azt kellett volna.

Exferjemmel hasonloan jartam, igaz nem alkoholproblemai voltak, "csak" hazudozott, koltekezett, nem torodott velunk a gyerekkel... es tudod mivel eleg sokat olvasom ezt az oldalt 2009 ota, rengeteg no kert segitseget, hogy rossz kapcsolat miatt tanacsot ker, hogy mit tegyen. Az esetek 90%-aban nem mertek lepni. Es anno ez eszembe jutott, hogy nem akarok erre a sorsra jutni, csak mert felek mi lesz. Pedig hidd el eleg sz*r helyzetben voltam, lanyom 1,5 eves volt es csak a gyes volt a jovedelmem. De leptem. Mert kellett. Mert a lanyom szenvedett. Talaltam megoldast, egy jo ideig nem volt rozsas a helyzet de aztan minden rendezodott, uj kapcsolat, most a masodik gyermekemet varom.

Ne hagyd magad! Zsarolassal semmit nem lehet elerni. A gyerekeknek mef jobb lesz ha kulon mentek. En is fel lettem jelentve a rendorsegen hogy elvittem a gyereket. De nem ijedtem meg, jogom volt hozza.

Szoval ha nagyon nem birod mar akkor lepj mindenkeppen!

"maradjak benne egy olyan kapcsolatban, ami lelkileg tönkretesz, de cserébe a gyerekek teljes családban (...)" Ez így máris nem teljes család. Vagy rendbe tudjátok hozni a kapcsolatotokat, vagy mindenképpen sérül valaki. Ha ilyen a viszony közöttetek, az a gyerekekre is kihat most is, és hosszútávon is. Ha nem megy, nem tudjátok rendbe hozni a dolgot kettőtök között, akkor ha lépsz, nem csak a saját boldogságodat helyezed előtérbe, de a gyerekek érdekét is. Az nem lehet a gyerekek érdeke ugyanis, hogy két érzelmileg megnyomorodott szülő mellett nőjenek fel. Viszont ha különváltok, attól még ugyanúgy két szülőjük marad.

Nem szoktam ilyen-olyan írásokat belinkelgetni, de ezt pont tegnap olvastam, és arról, amit írtál, rögtön ez jutott eszembe, kérlek olvasd el, ha időd engedi: [link]