Hogyan tegyem magam rendbe? Hogy legyek jó anya ebben a helyzetben?

Azt "látom" a leírásodból, hogy pontosan átlátod a saját helyzeted, és igen erős cél benned az, hogy kiegyensúlyozott legyen a gyermeked. Tehát bármit is fogsz csinálni, ezzel a céllal sínen vagy! Csak rögös az út.

Mindig arra kell gondolni, hogy a gyereknek nem az számít mennyi időt töltesz vele, hanem az hogy mit csináltok, amikor együtt vagytok. S ha munka mellett kevesebb is lesz az időd rá, akkor is ha vele vagy szusszannod kell, neki nem adhatod át a feszültséget, hanem hagyd hogy az ő tiszta és jó energiái érvényesüljenek.

Hihetetlen energiákat tud adni egy gyerek. Játssz vele sokat, szabadulj fel olyankor, mikor vele vagy!

Tudom sok a gond, de hidd el, meg fogod oldani. Eleve erős vagy, hogy most egyedül neveld, hogy máshová költöztetek, és alkalmazkodsz.

Sok kitartást kívánok!

Ha nem tudtok elköltözni otthonról, akkor bizony neked szükséges erőt venni magadon, és megszüntetni a frusztrált légkört otthon. Ha kell, nyelj néha, add ki máshogy, barátnőnek, férjnek, edz valamit, vagy csak fuss pénz szűkében. Rendezzétek a dolgot édesanyáékkal, az nem egy érv, hogy mások vagytok.

Az apa szerepét nem kell felvenned, nem vagy apa, és van is apja annak a kiscsajnak. Ne akarj minden lenni egyszerre.

Szerintem a legtöbbet akkor segítenéd magadon, magatokon, ha sikerülne függetlenedni a szülőktől- nem tudtok külön költözni?

Egyedülállóként nevelem a kisfiamat, de nem látom ilyen tragikusnak a sorsunkat.

Egyszerűen azért, mert amikor kicsit elkeserednék, akkor arra gondolok, hogy az nem visz előbbre és nem használ senkinek sem.

Miért kellene neked apának is lenni? Van annak a gyereknek apja :)- ok, nem mindennap látja (az enyém is csak havonta egyszer pár órára), de ettől nem lelki sérült és a tiéd sem lesz CSAK ettől.

A kicsik borzasztó rugalmasak és alkalmazkodóak és te is sokat tudsz tenni azért, hogy élő legyen számára az apjával a kapcsolat akkor is, ha keveset találkoznak.

Van már ezen a világon skype, videóüzenet- ezeket még egy pici is megérti. Ha apuka csak egy kicsit nevetteti, énekel neki egyet vagy mondókázik, talán már azt is tudja értékelni.

Természetes, hogy nem helyettesíti a puszit és az ölelést, de a semminél mindenképpen több.

vegyetek esetleg elő időnként fényképeket, mesélj sokat neki az apukájáról, az apa is hagyhat hang vagy videóüzenetet, amit le tudsz neki játszani stb.

Azzal ártasz a legtöbbet, ha te magad is olyan dolgokon pörögsz, amire kevés ráhatásod van (a férjed munkahelyi hangulstára innen viszonylag kevés...)

2 félév pedig nem a világ már- semmi helyrehozhatatlan nem történik a kicsivel addig.

Ha van célotok (gondolom a férjed ezért vállalt külföldi munkát), akkor gyakran beszélgessetek ti is erről (ugye minden nap beszélgettek (skype, viber ingyen van!)- ez is átsegít egy-egy rosszabb napon.

A szülőkkel pedig vagy értelmesen le tudtok ülni és tisztázni a helyzetet, szerepeket vagy a saját lábadra állsz és elköltözöl a picivel (nekem ez lenne a legtisztább, de nyilván nem ismerem a részleteket). Azért semmi nem fekete és fehér- ok, hogy vannak konfliktusk, de fedelet is adnak gondolom ingyen a fejetek felé és be is tudnak segíteni, ha úgy adódik.

Teljesen egyedül is meg lehet oldani a gyermeknevelést úgy, hogy értékes együtt töltött idő, szeretettel teli légkör, jó körülmények legyenek egy picinek- nekem még a nagyszülők sem élnek, a barátokat leszámítva teljesen egyedül vagyok- csak azért írom, hogy kicsit megnyugodj- nincs veszve semmi.

A 2 évessel már lehet menni mindenfelé- sokat legyetek játszótéren, levegőn, kertben- de mehettek délelőttönként nagy sétára, közeli parkba, patakpartra, mezőre piknikezni, futóbiciklizni- a friss levegő, mozgás, napsütés kikapcsol majd téged is.

oldd meg a nyugodt lakáskörülményeket és máris jobb lesz a helyzet.

Gondolom az a "külföldi munka" valójában börtönt jelent.

Nehéz, de hidd el, ezt is meg lehet szokni.

Nekem szintén kisgyerekkel sikerült.

Kitartást nektek!