Ismertek olyat/olyanokat akik "felelőtlenül" vállalták be a gyerekeket és mégis mindig megoldottak mindet valahogy?

Igen, en....

22 eves voltam, nem volt munkaviszonyom, anyamnal laktunk, az akkori ferjem viszonylag jol keresett, de kesobb felelotlenul koltekezett stb.

Sajnos en akkor bele se gondoltam, hogy valaha kulon leszek tole es egyedul kene eltartanom a lanyomat. Pedig belekenyszerultem mert a vegen mar nem volt mit enni, mert luxusdolgokat vett hitelre, agressziv volt, nem foglalkozott velunk es lepnem kellett. Nem volt konnyu, mert gyesbol egyedul messzire nem mentem volna. Ki voltam szolgaltatva masok joindulatanak. Anyam nem volt hajlando segiteni rajtunk, mint mondta, en vallaltam a gyereket, oldjam meg. Vadidegenekhez kellett koltoznunk es onnan kellett mindent felepitenem a semmibol. Szeretem, imadom a lanyom, de tudom, hogy ezt nagyon nem igy kellett volna. A mostani gyermekem stabil erzelmi es anyagi hatter mellett fog szuletni, tanultam a dologbol, szerencse, hogy a lanyom ebbol semmire nem fog emlekezni.

Tuti le fogtok pontozni, de: nem.

Sok olyat ismerek, akik felelőtlenül vállalták a gyereket, aztán ilyen-olyan segítséggel boldogultak. De olyat, akik aztán a maguk erejéből, munkájukból álltak talpra, egyet sem.