Hol a határ szerintetek ma?

Szeritnem régen is más volt, meg most is. Rengeteget változott a világ, akár csak a technikai dolgokat nézzük, most itt levelezünk :) régen ami nem is olyan régen volt el sem tudtunk képzelni (én már 30 fölött vagyok) ezek a dolgok beleívódtak a mindennapokba.

Az én időmben nem volt ennyi kutyaszar a járdán, a füves részeken, mert nem is volt ennyi kutyatartó. Így azért jobb volt szaladgálni, soha nem emlékszem, hogy gyerekként kutyaszarba léptem volna, viszotn a fiam aki még nincs 2 éves már többször is sikerült neki.....

A másik, hogy nem volt ennyi autó sem, lehetett a ház előtt akár tollasozni, bújócskázni, most dugig van a parkoló, mindig jön egy autó, ezt sem lehetne már.

Ezért sokkal biztonságosabb egy játszóház, persze nem minden nap, azt nem is lehetne bírni anyagilag.

Emlékszem lomtalanításkor imádtuk átnézni a limlomokat :) most ilyet amikor minden kupacon ül valaki el mert az övé lesz :)

Régen nem lehetett hallani annyit, hogy a homokozótól írtóztak az anyukák, mert ki tudja milyen a homok, ugye a sok kóbor kutyától, macskától, most meg az anyuka megnézi hova rakja a gyerekét a homokba.

Szóval a világ is változott.

Jó dolog a játszóház, jó helyen van ott a gyerek, de nem értek egyet, hogy valaki sűrűn ilyen helyekre viszi a gyerekét, akár sokszor állatkertbe, moziba stb, mert nem lesz értéke ezeknek a programoknak.

Ha néha mennek, akkor ajándék is lehet és jobban értékeli a gyerek.

Én örülök hogy ennyi lehetőség van. Játszóház havonta egyszer.De babaúszásra hetente 2 szer is eljártunk.Tornára is rendszeresen. Állatkert is rendszeres.Ezeket én is nagyon élvezem és a kapcsolatunknak is csuda jó,mert nem egyedül ( nem leülök beszélgetek) hanem együtt , aktívan vagyunk. De nem program függő a gyerek otthon is elfoglalja magát.

Szerintem nagyon talpra esett kisgyermek.

Régen volt az utcánk végén egy kicsi, nem is túl drága játszóház, én átlagosan 2 hetente elvittem a fiamat, főleg, ha nagyon rossz idő volt. Panelban lakunk, a másfél éves gyereknek hihetetlen nagy volt a mozgásigénye, ha a lakásban élte volna ki, akkor azért szóltak volna meg minket. Az a játszóház sajnos bezárt, ráadásul azóta kistesó is van, két gyerekkel már sokkal többe kerülnek ezek a programok, így már nagyon ritkán járunk, inkább a nagyszülők szokták elvinni őket.

Tény, hogy fel lehet nőni játszóház, állatkert, mozi stb. nélkül, és az is biztos, hogy nem ezen múlik a gyerek boldogsága meg a családi élet minősége, de az én környezetemben inkább az a jellemző, hogy az egyébként intelligens és jó anyagi körülmények között élő szülők sehova nem viszik a gyerekeiket a játszótéren kívül. Nem csak állatkertbe és játszóházba, hanem kirándulni vagy akár messzebb sétálni sem. Igazából mindenki úgy szervezi az életét, ahogy akarja, semmi közöm hozzá, de mi úgy látjuk jónak, hogy inkább programokra költünk, miközben hiper-szuper játékaik nincsenek a gyerekeknek egyáltalán. Pl. egy zenélő tolókaros tricikli árából akár kétszer is elmehet a család az állatkertbe.

Talán azért is van erre igényem, mert gyerekkoromban mi is állandóan mentünk. A Városliget közelében nőttem fel, heti szinten jártunk a Közlekedési Múzeumba, rendszeres volt a mozi, állatkert, kirándulás, minden hétvégén volt program. Pedig pedagógus szülőkkel elhihetitek, hogy nem voltunk olyan rettenetesen eleresztve. És az is tény, hogy nehezen tudtam otthon csinálni a semmit, emlékszem, hogy ledöbbentem, amikor kiderült, hogy sok osztálytársamnak a tévénézés a komplett hétvégi program.

4,5 éves fiam egyszer sem volt még játszóházban.

Helyette rengeteget játszik az udvaron, focizik, bogarászik, segít a kertben, eteti a tyúkokat, összeszedi a tojást.

Vadasparkba évente 1szer megyünk, húsvét hétfőn, mert akkor van nyuszisimogató.

Kisvonatozni szoktunk még elmenni, meg Lillafüredre sétálni, max. évente 2szer.

Játszótérre se igazán megyünk, mert nem érdekli, csak a foci, azt meg itthon is tud, max. elvisszük a nagy focipályára, vagy a vásártérre, ahol jó nagy hely van.

Van rengeteg játéka, autója, legója, társasa, rossz idő esetén azzal játszik idebent. De ha csak kicsit esik az eső, ő akkor is kint van.

Bábszínházba ovival mentek 4szer, hiába akartam elvinni csak úgy, hogy ketten vagy hárman menjünk, ha nincsenek ott az ovisok, akkor nem érdekli.

Úszásra a környékünkön nincs lehetőség, meg hát váltó műszakba járunk az apjával heti 6 napot 3 műszakban, így is alig vagyunk együtt hármasban, azt inkább itthon töltjük, vagy a környéken.

Heti 1szer megyünk a dédihez, meg apámhoz, ott is csak a foci.

14-es válaszoló vagyok.

Gondolom, rám utaltál, hogy azért nem voltam el otthon, mert folyton mentünk. Azt írtam, hogy a céltalan tévézéssel nem voltam el. Gyakran volt, hogy segítettem a nagymamámnak sütni-főzni, vagy átmentünk egymáshoz a barátnőimmel, de igen, az, amit az osztálytársaim voltak képesek csinálni, hogy reggeltől estig ültek a tévé előtt, nekem soha nem volt program. Nem hiszem, hogy ez baj, inkább hálás vagyok a szüleimnek azért, mert elültették bennem az igényt a tartalmas időtöltésre.

Biztos vagyok benne, hogy sok család képes otthon is minőségileg eltölteni az időt, de saját magam és a barátnőim tapasztalata szerint a kizárólag otthon töltött hétvége rendszerint abból áll, hogy apa alszik vagy ül a gép előtt, a a gyerekek mesét néznek vagy randalíroznak, anya meg csigalassúsággal végzi a házimunkát.

Nem tudom, miért kell elítélni, vagy akár csak furcsállni azt, aki szeretné, hogy a gyerek ne csak a négy falat meg a sarki játszóteret ismerje a világból.