Ti együtt maradnátok így a párotokkal?

A helyzet a következő:5.éve vagyunk együtt,van egy saját házunk és egy másfél éves kislányunk.

Én sajnos pánikbeteg vagyok 8 éve.Ezt a párom is tudja.Nem járok el sehová,előtte persze dolgoztam,de most gyeden vagyok.Kértem tőle,hogy segítsen meggyógyulnom,de csak folyamatosan a lehúzást kapom,hülyének titulál mindig,a porig aláz azzal amiket mondd.Nekem betelt a pohár.Szeretem őt,de nem tudok vele egytt élni tovább,elegem van a megalázásokból.Az önbizalmamat folyamatosan lerombolja,ami már így nincs is:(

Így érzem csak rosszabb a helyzet.én is rosszabbul érzem magam ettől.Belém beszélni,hogy higgyem el mindenki utál.

Stb.

Úgy beszél velem mint az utolsó senkivel,nincs egy kedves szava hozzám.

A gyerek miatt nem akarok vele maradni.Most kitalálta,hogy biztos megcsalom,azért akarom elhagyni,de köze nincs más férfinak a dologhoz,de nem érti meg.nem szeretném ha az állandó vitákba nőne fel a kislányom.Még mindig jobb neki "apa nélkül"mint hogy állandó vitát hallgasson.

Én aláírom bennem is van hiba,kibe nincs,és azt is,hogy elég nehéz neki,hogy én beteg vagyok és nem megyek el sehova,de ha még nem is segít csak hátráltat a gyógyulásomban.ezt annyiszor mondtam neki,de képtelen felfogni.

A másik a ház.hitel van rajta,kértem fizesse ki a ház felét és elmegyek,hogy mégis ne az utcára kerüljek a gyerekemmel,közölte,hogy felejtsem el.A hitel az én nevemen van,tőlem vonják.

Ebbe se megy bele

Nemtudom már mitévő legyek,de más felrobbanok a dühtől.

Már arra is gondoltam felkötöm magam valamelyik fára,mert ezt már nem bírom tovább.

Lelkileg a padlón vagyok.