Van itt olyan, akinek altatták valamilyen műtét miatt a babáját? Kisfiam 9hónapos, és holnap altatásban csinálnak neki endoszkópiát. Rettentően aggódom az altatás miatt. Van valakinek tapasztalat?

Nálunk kicsit más volt a helyzet: 10 hetesen és 20 hónaposan műtötték meg a lányomat. A mélyaltatáshoz nem járultunk hozzá egyik esetben sem (anesztesnővér az unokatesóm, huszonXév tapasztalatával, ő semmiképp nem ajánlotta, és én hiszek neki feltétel nélkül, ezért döntöttünk így ), úgyhogy először nyugtatót kapott a kezén lévő branülbe, aztán maszkon át gázkeveréket. A 10 hetes műtét teljesen okés volt minden szempontból. De a 20 hós kori műtétnél kicsit kicentizték az altatógázt vagy nemtom, és lányom közvetlenül a műtét után magához tért egy picit még a műtőasztalon, a friss műtéti varratot azonnal kiszaggatta a fogával a kezéből. Gyorsan visszakábították és újravarrták, picit csúnyábban forrt össze mintha nem tépte volna szét a bőrt magának, dehát ez van. Még mindig jobban járt szerintem, mintha megsérül a tubustól a légcsöve stb, az altatásnak komolyabb komplikációi lehetnek azért... ez egy icipici-minimális esztétikai hiba és mivel nem volt teljesen magánál, semmire nem is emlékezett belőle. Ha mostanában ne adj isten műteni kéne és valahogy elkerülhető lenne a mélyaltatás, akkor ugyanígy ragaszkodnék az alternatív megoldáshoz.

De: van úgy , hogy nincs más megoldás. Amennyire én tudom, ezt a vizsgálatot ami a fiadra vár, nem nagyon végzik másképp, csak rendes altatásban. Teljesen természetes, hogy aggódsz, de próbálj meg lehiggadni, irtó nehéz, tudom, főleg, hogy az ember gyerekéről van szó. De túllesztek rajta, és a babádnak most egy erős háttérre lesz szüksége, amit leginkább te adhatsz meg neki. Nyugi, ne izguld szét magad. Minden rendben lesz!!!

az én fiamat is műtötték, bár ő már 15 hónapos volt.

előtte fél órával kapott bódítót, majd altatásban végezték a műtétet.

a látvány szívszorító volt, amikor kihozták a műtőből, de erősnek kell lenni!!!

nagyon kis erős a szervezetük, gyorsan túl lesznek rajta. csak mivel nem értik, hogy mi történik velük, ezért nyugtalanok.

nálunk úgy volt, hogy a műtét után ébresztették, hogy minden rendben van-e, majd újra kapott egy kis nyugtatót, hogy aludjon.

a legfontosabb, hogy legyél ott, szívvel-lélekkel, mert szüksége lesz Rád! simogasd, öleld, puszild, szeresd!

ha sírsz, zaklatot vagy, azzal teszel a legrosszabbat neki, mert látja rajtad, hogy valami nincs rendben.

ez csak nekünk borzasztó élmény, ők szerencsére hamar elfelejtik.

és nyugi, nem lesz semmi baj, gondolj erre! :))

Az enyémet 2 hónapos korában altatták szegénykémet, ráadásul 2 hét eltéréssel kétszer. Természetesen van benne rizikó, de minimális.

A te babás már nagyobb, így nem tudom, nála is ilyen kritikus lesz-e, de nekünk a legnehezebb a műtét előtti éhezés volt. 4 órával a kezdés előtt már nem volt szabad enni adnom neki, és elvileg a műtét után még pár óráig szintén nem lett volna szabad a félrenyelés veszélye miatt, de szegénykém akkor már annyira sírt, hogy a nővérkék megszántak, és a felügyeletükkel megszoptathattam. Ez egy 2 hónapos anyatejes babának rengeteg idő. Más nehézség nem volt.

Természetesen kötelességük felhívni a figyelmedet a lehetséges veszélyekre, de ezek általában csak elméleti lehetőségek, nem szokott előfordulni semmi. Az életben minden hordoz magában veszélyeket, elég, ha kilépsz az utcára, akkor is a fejedre eshet egy tégla. :) Ezzel együtt teljesen természetes, hogy izgulsz, én is teljesen odavoltam, de ne aggódj, minden rendben lesz!

4-es vagyok

ami nekem sokat segített, hogy amikor átadtam a Kicsit a műtősnek, akkor ki tudtam magam sírni. a nővérek rendesek voltak, vigasztaltak. de utána már egyedül akartam lenni, sétáltam majdnem egy órát. szóval viszonylag stresszmentesen vártam, hogy hozzák vissza a fiamat.

amíg vársz, akár fel is hívhatod egy barátnődet, aki nem csak sajnálkozni fog, hanem el is tereli a gondolataidat és még mosolyt is tud csalni az arcodra! :)

kitartást és holnap gondolok rátok!