Saját gyerek tanítása miért nehezebb?

Egyszerű.

Mert az anyjának vissza mer szólni, így nem veszi olyan komolyan a tanulást, nem kell félni a feleléstől vagy a dolgozatírástól, nem történik semmi ha 1est kap, nincs probléma ha nem ír házi feladatot, nem kap intőt, ha rosszalkodik.

Engem is tanított anyukám angolra, én az iskolába nagyon csendes voltam, meg jó tanuló meg minden, de anyu folyton üvöltözött velem, mert nem nagyon voltam hajlandó tanulni.

19/L

Én is angoltanár vagyok. Már nem emlékszem pontosan, vagy Ranschburg Jenő, vagy Vekerdy Tamás mondta,h a gyereknek a szülő a legrosszabb tanára/tanítója. Szerintem ebben azért van vmi, úgyhogy én meg is fogadtam,h nem fogom tanítgatni a saját gyerekemet. Emlékszem, annak idején sem szerettem, ha anyáék "erőlködtek" velem. Az más persze, ha ő vmit megkérdez, mondjuk a házival kapcsolatban.

Én inkább más tanárhoz fogom járatni, ha kell. Még akkor is, ha ez látszólag pénzkidobás. De érzésem szerint ha én tanítanám, sokat rontana a kapcsolatunkon.

Biztos a Te gyerekednek sem tetszik ez a felállás, más programra vágyik otthon a szüleivel. Ezért úgy gondolom,h ez egy ellenállás a részéről.

"A szabályszerű szülői korrepetálás lefutása a következő:

A szülő a korrepetálás első 3 percében arra döbben rá, hogy a gyereke nem is olyan okos, mint ő gondolta. Nem olyan jó képességű. Igen, talán valóban igaza van a tanítójának, tanárának, hogy itt-ott egyn kicsit gyengébbek a képességei.

A második 3 percben a szülő azt éli át, hogy a gyereke nemcsak butább, mint gondolta, hanem rosszindulatú, alamuszi, makacs, alattomos, dacos...

A harmadik 3 percben a személyes kapcsolatuk válik problematikussá. A szülő úgy látja, hogy a gyereke elsősorban vele szemben ilyen, és csodálkozik, hogy ezt eddig nem vette észre.

A tizedik percben a szülő ordít, a gyerek sír.

Mindez jó, gondos szülő és engedelmes gyermek esetében van így - egyébként még rosszabb."

Vekerdy Tamás: Az óvoda és az első iskolai évek - a pszichológus szemével című könyvből idéztem.

:)))

1. Az ő részéről nincs meg az a fegyelem, ami egy idegennel szemben van

2. A te részedről is valószínűleg kevesebb a türelem, összehasonlítod a többi tanulóddal, többet várnál tőle - tudat alatt legalábbis. Meg nyilván akkor kezdesz neki, mikor már fáradt vagy, nem pedig "munkaidőben".

Mert te az anyukája vagy, nem a tanító nénije - ez egy más szerep (mondom ezt, mint tanító néni). Más a funkciód, máshoz szokott a gyerek is, te is, nem lehet egyik pillanatról a másikra átlényegülni, az ő szemében akkor is anya leszel (és ugye: anyaaaaa nemáááár :))

Egyszer egy fejlesztő pedagógus mondta, hogy kevés anya tud egyben a pedagógusa is lenni a gyerekének. Ilyen értelemben, szerintem, ha teljes értékű anya vagy, akkor nem sok esély van rá, hogy ugyanabban a környezetben ugyanannak a gyereknek a teljes értékű pedagógusa leszel - és ez így van rendjén. Ne is akarj a pedagógusa lenni, nem ez a dolgod.