Mennyire meghatározó a külső egy fiatal kismamánál/anyukánál?

Attól, hogy terhes vagy vagy kisbabád van, te még ugyanaz az ember maradsz. Miért ne nézhetnél ki ugyanúgy?

Aki emiatt kritizál, az meg bekaphatja, nyilván nincs jobb dolga. A lényeg azon van, hogy terhesen vigyázz az egészségedre, utána pedig helyesen neveld a gyereket. Ez pedig független attól hogy blúz van rajtad vagy zenekaros póló, vagy épp acélbetétesben tolod a babakocsit.

A piercingekhez annyit mondanék, hogy ha olyan helyen vannak hogy a gyerek majd bele tud kapni, érdemes kivenni. De ha látod hogy nem érdekli, ill. nem veszélyes ilyen szempontból, akkor nyugodtan hagyd bent.

Ha farmeros-pólós kismama lennél, az lenne a baj, ha csiniszoknyás-topos, akkor meg az. Hidd el, mindig lesz, aki talál rajtad kifogásolnivalót.

Az öltözködésnél arra figyelj, hogy ne szorítsa semmi a pocidat, kényelmes legyen és kész.

A piercinget pedig szülésre ki kell venni és arra vigyázni, hogy a baba bele ne kapjon, de egyébként az is maradhat, ha te ezeket szereted. :) Akinek nem tetszik, nézegesse a tükörképét!

Hát figyelj, én 22 éves voltam amikor az első babámat szültem és rám is nagyon furcsán néztek, bár nekem más a stílusom mint Neked. Én még 22-nél is jóval fiatalabbnak néztem ki, kb 16-nak, a hajviseletem és az öltözködésem is nagyjából ezt tükrözte. Így éreztem jól magam, attól még, hogy szültem egy gyereket ugyanaz a hóbortos, bolondos, kislányos fiatal lány maradtam. Miért kéne egyből átváltozni hogy megfelelj a társadalmi elvárásoknak? Az anyaság, a feltétel nélküli szeretet, az igazi kapocs anya és gyermeke között belülről fakad és nem a külsőségekből. Ha pedig meg akarsz felelni görcsösen mások elvárásainak azzal csak magaddal szúrsz ki mert sosem leszel igazán elégedett.

Rám mindenki úgy nézett mint egy megesett, megvetendő kis tini ribire, pedig akkor már évek óta boldog párkapcsolatban éltem és terveztük a babát. De engem nem érdekelt, Téged se érdekeljen mit gondolnak rólad.:)

Én is 20 évesen szültem, tetoválásom már akkor is volt, piercingem is (mondjuk az már nincs). Az öltözködésem sem volt annyira szokványos, mondjuk nem is túl kirívó, de nem is nagyon anyukás. De nem tudom, kit kellett volna, hogy ez befolyásoljon. A többi szülőt? Hm... hát szerintem nem az öltözködésem miatt nem bandáztam a környékbeli anyukákkal, nekem inkább az volt a visszatartó erő, hogy jó 15 évvel voltak idősebbek nálam, és nem is nagyon volt miről beszélgetnem velük. Oké, a gyerekről lehetett volna, de azon túl... Hát nem sok közös témánk volt. De mondom, nem arról volt szó, hogy ők engem kiutáltak volna bárhonnan, csak nem kerestük egymás társaságát. Ők sem az enyémet, én sem az övéket.

Azt meg, hogy ki ítél el, tojd le magasról. Most komolyan, te szeretnél olyan emberek között lenni, akik ennyire külső alapján ítélkeznek? Mert én az ilyen embereket akkor sem kedvelem, ha nem rajtam köszörülik a nyelvüket. Úgyhogy tök mindegy, hogy külsőre megfelelsz-e az ő ízlésüknek, vagy sem, kétlem, hogy jól éreznéd magadat közöttük. Normális embert meg nem fog zavarni, hogy te hogyan öltözködsz, vagy hogy hány tetoválásod van, ha amúgy értelmes, intelligens ember vagy.