Aki bölcsis gyereke mellett dolgozik, hogy érzi? Jobb volt otthon, vagy most jobb?

Nekem jobb volt a munka. Előtte majdnem 4 évig voltam otthon, mert egymás után jöttek a gyerekek, anyagilag nagy szükség volt már a pénzre. Viszont az utolsó nyarunk nagyon rosszul sikerült, a nagynak tombolt a dackorszaka, a kicsi épp a megyek a fejem után korszakában volt, ha nem valamelyik gyerek bőgött akkor én. Amikor a gyerekek közösségbe kerültek pár hét után rendezettebb lett az életünk.

A csordaszellem miatt a gyerekek elkezdtek olyan dolgokat csinálni, amit korábban hiába mantráztam (szalvéta használat, megmaradtak a fenekükön evés közben, stb), az anyagi gondok megszűnése miatt én is nyugodtabb voltam. A gyerekekkel is jobban ment a foglalkozás, mert hiába jutott kevesebb idő rájuk, az intenzívebb volt. Előtte próbáltam foglalkozni velük, a kézműveskedés meg egyéb dolgokat a bölcsiben megcsinálták, így nem volt rajtam a kényszer, hogy ezt meg azt csináljam velük, mert ha nem, akkor jajistenem nem fejlődnek. Sok szép mondókát tanultak, amit én nem is ismertem. Így nekem estére maradt velük az ölelgetés, játék, mesélés.

Már ovisok, de előtte másfél évig bölcsisek voltak az ikreim.

Én örültem, hogy dolgozom. Jobban érzem így magam. Imádom a lányokat és szeretek velük lenni, de nekik is nagyon jót tett a közösség és nekem is az, hogy felnőttek között vagyok.

Nekem nem a pénz miatt kellett visszajönnöm. Igaziból úgy éreztem, hogy programban már nem tudok nekik annyit nyújtani, nagyobb az igényük. Azért léptem meg, mert féltem, hogy mindhárman belefásulunk a hétköznapokba és nem lesz nagyszerű és különleges az együtt töltött idő.

Úgy gondolom, hogy nagyon jó döntés volt. Majdnem két évesek voltak amikor a bölcsit kezdték.

Szerintem ez attol is fugg a gyerek mennyire szereti a bolcsit. Mert mondjuk nehez lehet egy anyanak ha a gyerek nem szivesen jar bolcsibe. Otthagyni egy olyan helyen ahol nem szivesen marad a gyerek nem egyszeru. Pl. baratnom kisfiam tobb mint fel evig sirt minden aldott reggel, aztan "csak" neha. Egy bolcsibe jartak a kisfiammal, majdnem egy idosek. Lattam a baratnomon, hogy ez nagyon nehez neki es egyertelmu, hogy szamara jobb volt otthon meg ha szerette/szereti is a munkajat. Sajnos anyagiak miatt muszalj volt neki beadni a kisfiat.

Kisfiam imadta a bolcsit. Ketszer sirt az elejen, de utanna volt olyan, hogy szombaton reggel is menni akart. Szerette a tarsasagot, pakolni a sok jatekot, vele soha nem volt gond. O mindig nyitott volt az uj dolgokra, nem banta a valtozast, imadta a gyerekeket. Olyan eset is volt egyszer, hogy mikor mentem utanna szabalyosan elsirta magat, hogy nem akar meg hazajonni mert eppen a kedvenc bolcsis jatekaival jatszott. Latva ot, hogy jo helyen van, felszabadult, nem unatkozik es szeret ott lenni szamomra sokkal jobb volt mint otthon ulni. Nekem is jolesett felnottek kozt lenni, ismet dolgozni es a kisfiam egy olyan helyen volt amit szeretett nagyon.