Akik mostanában vállalnak gyereket, miért teszik? (a kategória nem az igazi)

Több dolog is felsejlett bennem a válaszokat olvasva. Én hiszek alapvetően a sorsban, de legszebben a 13. harcos c. filmben fogalmazzák ezt meg:

"Az égi Atya megfonta életed fonalát előre, bújhatsz akár egy lyukba is..."

Én emiatt nem félek az élettől, ha valami történik velem, az tudom, hogy oka volt. Vagy nemes egyszerűséggel nem érdemeltem meg az életem.

A másik a "rossz" világ. Az emberek az életet a kínon és szenvedésen keresztül látják reálisnak. Ez talán a keleti filozófiával tudnám magyarázni, a Jin és a Jang. Ha nem lennének rossz dolgok nem tudnád értékelni a jókat.Sötétség nélkül nincs fény, gonoszság nélkül jóság. És így tovább.

Én három gyermeket nevelek a nejemmel. Imádom őket, a legjobb dolgok az életemben.Segítenek leküzdeni a mindennapokat. Mikor a legkisebb ugrifüles rámmosolyog, érzem, hogy feltöltődöm energiával.

Nem ítélem el azokat az embereket, akinek nincs gyereke, csak nem teljesen értem, hogy mi az életének az értelme...