Kedves Anyukatársak! Mi a véleményetek az alábbi cikkről?

Hát, ebből könnyen vita lesz.

Na, akkor. Az én fiam 20 hónapos. Meg tudtam és tudom csinálni a házimunkát mellette, fésülködni és zuhanyozni volt és van időm. Amikor a férjem hazajön együtt vagyunk, nem "passzolom le" a gyereket. DE! Ez mind annak köszönhető, hogy nagyon nyugis, csecsemőkorában eszik-alszik-nézelődik típusú fiam van. Most ugye már nagyobb, hisztis is, de alapvetően jó természetű. Akinek állandóan síró, hasfájós, nehezen fogzó, nyűgösebb baba jutott, annál én simán el tudom képzelni, hogy sokkal nehezebben mennek a dolgok. Ettől ő nem igénytelen és ha ezért a férje megcsalja, akkor az a férj semmit nem ért a baba előtt sem.

Sminkelni nem szoktam itthon, semmi értelmét nem látom, majd sminkelek eleget, ha visszamegyek dolgozni. Nem kinyúlt melegítőben vagyok itthon, de nem is vágom puccba magam a gyerekkel való játékhoz.

Röviden ennyi és őszintén szólva ez a cikk elég bántó lehet annak, akinek problémás baba jutott, nekem sem tetszik.

Ez a cikk a nagy büdös semmiről szól. Nincs se füle, se farka, se értelme.

Én is hosszasan tudnék baromságokat írni arról, hogy mit hogyan kéne, és mi lenne a helyes. De minek? Mindenki tudja, nem? Az már más kérdés, hogy hogyan oldja meg, hogyan éli meg.

Nagyon igaza van. Nekem 3 gyerekem van, de jutott időm mindenre. Két evés közt elvoltak a járókában a játékaikkal. Ha sírtak, akkor rájuk néztem,ha kellett segítettem, de egy kis sírás miatt nem kapkodtam fel őket. Ha fájt a hasuk, akkor megmasszíroztam. Ez többet használt, mint ha felveszem.

Délután már volt időm magamat rendbe szedni, játszani velük. Otthon soha nem jártam elnyűtt, ócska cuccokban. Igaz, otthon nem is sminkeltem magamat. Amikor az apuka hazajött, jutott időnk játszani a gyerekekkel, amikor lefektettük őket, akkor pedig a beszélgetésre is.

Amikor már járni tudtak,m akkor sokszor "segítettek" is. Elrakodni mindig közösen raktuk el a játékokat. Így megszokták, hogy el kell rakni a játékokat, ha már nem játszanak vele.

Igaz, a férjem sem hagyta széjjel a cuccait.

Igen, mindent meg lehet csinálni gyerek mellett, csak nem biztos, hogy tökéletes lesz az eredmény.:) Igaziból úgy gondolom, súlyozni kell a dolgokat, és úgy csinálni, mikor mi a fontosabb éppen. Főleg amikor már több gyerek van és egyéb dolgok (munka, másoknak is segíteni, stb.)

De ismerek olyat, ráadásul családtag, aki teljesen komolyan gondolja, hogy 1 gyerek mellett soha nem tud takarítani, főzni, és általában semmit csinálni. Valójában nem is próbálja. Én sajnos szinte mindig egyedül voltam velük, és amikor a kicsi megszületett, nagyon megtanultam egyensúlyozni. :) Dehát nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a fontos.

Minden gyerek születik egyfajta temperamentummal. Van, aki jól eljátszik magában, de van olyan is (mint az én fiam), akivel bizony néha kell foglalkozni.

Nekem sem mindig sikerült eleinte összeegyeztetni a dolgokat, és bizony rendeltem ebédet is. Aztán már egyre jobb lett a helyzet, a kis fickó már rájött, hogy:

- anya: házimunka és napirend

- apa: játék és szórakozás

Most 2 és fél éves és benne vagyunk a dackorszakban. Néha próbára teszi az idegeimet.

Az a lényeg, hogy ha gyerek születik valahova, akkor ott kicsi felborul az addig megszokott, kényelmes életforma. Aztán mindig kicsit rendeződik a helyzet.

Rá kell ébrednünk arra, hogy bizony semmi sem lehet tökéletes - ez az ÉLET egyik nagy leckéje. :)

Szerintem túlzó a cikk!

De valóban alkat kérdése. Függ a gyerek és a szülő temperamentumától is. Az első fiammal olyan flottul ment minden, hogy nemhogy egyedül csináltam mindent, a férjemnek nem is maradt házimunka. Volt időm még olvasni , filmezni is, pedig egyáltalán nem volt segítségem amellett hogy számomra fontos a gyerekkel eltöltött hasznos idő, egész kiskorától szánok időt arra, hogy kifelyezetten vele foglalkozzak. Mondjuk sminkelni nem sminkeltem otthon, de pl. tornáztam.

A kicsinél egész más a helyzet. Most már 1,5 éves és úgy 7-8 hónapja sikerült beállnunk normális életre, előtte elég kusza volt minden. De ő hasfájós, szeparáció szorongásos, anyás, síros baba. Éjszaka többször felkelt, vagyis a nagynál a nappali alvás alatt megcsináltam egy csomó dolgot, most én is ledőlök velük, hiszen 3-4 óra alvás az kevés. Ha futott a lakás, akkor futott. Ha rendelni kellett a kaját, akkor rendeltem. Fürödni, fésülködni, feltöltözni mindig volt időm. De mondom, egy ideje, minden rendbe jött, segítség nélkül is meg lehet oldani.

Ha elmgyek valahova akkor sminkelek, igyekszek átlagos ruhákat hordani, ami kényelmes is és ki is néz, de ki csak akkor csípem magam, ha nem a játszóra, vagy a boltba megyek, hanem pl. szülői értekezletre az oviba.

Azonban a sogórnőm az 5 éves gyerek mellett problémázik mindenen. Ami nekem két kis gyerekkel megy, az neki nem megy úgy, hogy van egy kamasz nagyfia is, aki mondjuk segíthetne akár a házimunkában, akár a bevásárlásban, dehát problémát keresni sokkal egyszerűbb. Na neki, viszont csak a kinézete számít, de ez más kategória... :-)

Olyat is tudok nem egyet, hogy egy szipmla orvosi tanácsadásra, ketten visznek egy babát, mert anyuka egyedül nem tudja megoldani. ÉN meg símán viszem a két gyerekem egyedül.