Bevállalnátok a kistesót?

Nagyon vágyom egy babára,kb 2 éve kezdődött,de tudtam ésszel,hogy nem lehet ezért sikerült elnyomnom ezt az érzést,utána hol akartam,hol nem akartam.Kb Féléve már tényleg úgy érzem lassan itt az ideje,babával álmodom,babcuccokat nézegetek,csak még mindig halogatom,mert nem tartom ideálisnak még mindig.

Bocsánat ha esetleg kicsit összeszedetlen a mondandóm,kicsit korán keltem és most értem csak haza.

Párom persze már belevágna szívesen,sőt 1 évvel ezelőtt is belevágott volna.

Kisfiunk 3 hónap múlva lesz 3 éves,most kezdte az ovit,én nyáron fogok diplomázni,jelenleg dolgozom.

Arra gondoltunk olyan augusztus környékén legkésőbb november-decemberben megpróbálnánk összehozni egy babát.De nagyon bizonytalan vagyok,hogy megfelelő-e az időpont,hogy biztosan jók-e a körülmények.Szerintem azért komplikálom túl,mert fiunk becsúszott baba volt,rögtön belecsöppentünk nem volt idő gondolkozni,vagy megtervezni jött és kész,egy csomó mindent nem éltem át vele,még babakocsit sem vettem,mert megkaptam a 18 évvel fiatalabb öcsémét,lehet ez nem nagy dolog,de ez is egy folyamat része,hogy megvásárlod a babának a dolgokat,fiamnál nem vettem az etetőszéken kívül más nagyon dolgot.

Tudom,hogy mindenki más körülmények között él de úgy aggódom mi van ha nem lesz meg mindene,vagy nem tudok kettőt ugyanúgy szeretni,vagy nem értek két gyerekhez,vagy nem lesz türelmem vagy még túl fiatal vagyok egy újabb babához,vagy valami baja lesz....Tudom felesleges aggodalmak,de ezek miatt néha már nem tudom mi legyen..

Bocsánat ezért a katyvaszért,megköszönöm ha valaki tud erre értelmesen válaszolni!