Jó apának tartjátok a párotokat magadat pedig jó anyának?

Párom csodálatos apa,2,5 éves fiunkkal születése óta rengeteget foglalkozik,szeretgeti.Nagyon jó a kapcsolatuk,nagyrészt ösztönös,az öltözködésben segítettem mert,hogy mi mihez illik azt nem nagyon tudta.Fürdette,etette,játszott vele,sétált vele,később vitte játszótérre,boltba is stb.Tehát ezeket most is csinálja,de már egyedül eszik a fiunk,és nem kell külön fürdetni.

Mindenben segít megosztjuk a házimunkát, a gyereknevelésben rendesen kiveszi a részét.

Úgy gondolom a párom nőként az Ő feleségeként tekint rám,és nagyon szexinek tart,de szokta mondogatni,hogy jó anyja vagyok a fiamnak.

Nem tartom magam túlzottan jó anyának,de lehet azért,mert nagy az önkritikám,türelmetlen vagyok hamar fel tud húzni a fiam főleg ha sok minden összejön hajlamos vagyok kiabálni,és nem mindig tudok vele játszani.Ezenfelül gondoskodom róla szeretgetem,szeretek neki vásárolni,főzni,mesét olvasni,ide-oda vinni.

Férjem nagyon jó apuka. 3 hónapos a kisfiúnk, nagyon várta, hogy megszülessen. Rengeteget játszik vele, mindent megcsinál, ha kell. Fél éves korától ő is lesz vele itthon. Eddig rengeteg időt tudtak együtt tölteni, mert az összes felgyűlt szabiját kivette, utána pedig pár nap munka után lebetegedett. Néha szólnom kell neki, hogy éppen mi lehet a gond, a fiúnk jelzéseit még annyira nem ismeri. A kakis pelus észlelése például nem megy neki, mintha nem lennének szagló receptorai, vagy én nem tudom. :-) De amúgy nagyon ügyes. Rám anyatigrisként tekint. Azt mondja, hogy egyszerre látja bennem a szuperanyukát és azt a nőt, akibe beleszeretett, és akivel egész nap ágyban lenne.

Magamat tized annyira sem tartom jó anyának. A terhesség alatt végig dolgoztam, mert nem tudtam volna magam itthon lekötni. Hamar megcsináltuk a gyerekszobát, így hogy ne unatkozzak inkább dolgoztam, mások szerint inkább a babára kellett volna figyelnem és ráhangolódni a dolgokra. A szülésnél csődöt mondtam, egy kicsit sem úgy született meg a fiam, ahogy kellett volna, az orvosom nyomta ki belőlem, és én meg sem éreztem, amikor kibújt, én nyomtam utána is mint az őrült... A szoptatás szintén nem ment. Sajnos egy betegség miatt az első egy hónapban nem szopizott rendesen, fejni sehogy sem tudtam, így 2,5 hónapos korára elapadt a tejem. A babaápolás megy, illetve a babusgatása, altatása, imádom ringatni például, meg játszani vele. De ennyi. Amihez a női ösztönök kellenének, meg egyáltalán amihez az ANYA kellene (szülés, szoptatás) az nem megy.

Én jó apának tartom a párom, annak ellenére, hogy néha ő is hamar felkapja a vizet és türelmetlen, de ez amiatt is van hogy fáradt, hiszen sokat dolgozik.

Egyébként segít mindenben, takarít, akár tereget, vagy vasal ha kell, nagyon sokat játszik a kicsivel (23 hós), közben itthon mindent megszerel, bütyköl, nem egy elveszett ember.

Anyaként, feleségként és bomba nőként is tekint rám! Szerencsére.