Más is volt letargiás, szomorú miután megszült?

Meséld el a védőnéninek, mert tudnak segíteni rajta. Néha néhány megnyugtató, kedves szó is segít, vagy ha kibeszélheted, ami bánt.

Azon kívül próbálj kimozdulni a picivel, menjetek kisgyerekes társaságba, például játszóházba, baba-mama klubba, ha van rá lehetőségetek. Hidd el, amit átélsz, az nem egyedi eset. Főleg, ha az első babáddal vagy otthon.

Ha van nagyitok, passzold le néha a lurkót pár órára. Akár meg is szökhettek valamerre Apával pici időre, hiszen a kisfiad már nem annyira apró.

Ha majd elindul a lurkó, felpörög majd az életed! :)

Nekem is volt nehéz időszakom, hiszen egy teljesen új élethelyzetet teremt az anyaság. Nincs már annyi ideje az embernek magára, sőt, még aludni sem hagynak! :) Ha van családod, aki ilyenkor segíteni tud, akkor van rá lehetőség, hogy fokozatosan szokja meg az ember az új helyzetet...

Én már 21 hónap alatt beletörődtem a sorsomba. :) Arról nem is szólva, hogy amikor majd elindul, beszélni kezd, bilire szokik, az első puszit adja, stb., akkor átváltozol majd a világ legboldogabb és legbüszkébb emberévé!

Sajnos elég rossz az idő is, ez sem kedvez a vidám gondolatoknak. Ha tehetitek, be a kocsiba, és irány valami téli fürdő! Mozduljatok ki, picit lazítsatok babástól-apástól! Ez nálam mindig bevált...

Ezt hívják depinek,de ez nem a szülés utáni,az másfajta,ez sima depi és azért van mert egész nap otthon ülsz(mégha kimentek sétálni stb is) és csak a gyerek van.

Néha csald el nagyit,apát,hogy hadd mehess el egyedül ide oda,majd ha picit nagyobb lesz a kicsi és nem szopizik annyit,akkor kicsit több időre is,de menj mindenképp,mégha csak egy órára is,mert be fogsz dilizni...