2 gyerek, apa elég sokat távol, lakás kicsi, költözni kellene!?

Jaj, mennyit gondolkodtunk ezen! A társasházat végül elvetettük, mert eddig ilyenben laktunk és már nem szívesen hallgatjuk mások zaját (ill. mióta baba van mi is zajosak vagyunk ami biztosan nem kellemes a többi szomszédnak) ill. alapvetően már nem szívesen lakunk idegenekkel "egy fedél alatt", osztozkodunk velük mindenen. Ezen kívül nagyon elegünk volt az állandó cipekedésből az emeletről. A sorházat és az ikerházat ugyanilyen okokból vetettük el. Építkezésbe nem mertünk belevágni, mert talán az a legköltségesebb és olyan beláthatatlan a vége, nem akartuk hogy minden erőnket és pénzünket feleméssze. Szóval végül a városon kívül, de viszonylag közel és elég jó közlekedés mellett vettünk egy kis családi házat. Én örülök az önállóságnak, hogy kevésbé kell majd másokhoz alkalmazkodni, nincs házirend, közös ktg, zajongás, kajaszag, cigifüst. De nem vagyunk egyformák és mivel Ti sokat vagytok apa nélkül talán a legjobb lenne egy sorház, ha anyagilag belefér. Egyedül levezényelni egy építkezést és egyedül hurcolni a gyerekeket nap mint nap a városba nagyon kimerítő lehet. Az is szempont lehet hogy mekkorák a gyerekek, mert a kamaszokat már nem érdekli a kert, ha viszont kicsik akkor nagyon jó hogy van hol szaladgálni.