Más anyuka is van akinek szűkös lesz az idei karácsonya? Mennyit fogtok ajándékra költeni? Hogy érint ez titeket?

3,5 és 5 évesek a gyerekeink... és évek óta meglehetősen szűkösen élünk. Szerencsére sikerül úgy alakítani a mindennapokat- egyenlőre-, hogy ők ezt ne éljék meg negatívan, hátrányként. A karácsonyra apránként rakosgatom össze év közben a pénzt, hogy legyen mézeskalács- és sütisütés, legyen hús stb az ünnepi asztalon. Feldíszítjük a lakást, lélekben rákészülünk az ünnepre... és akármilyen nehezen is, de azért mindig vannak ajándékok is. Sok saját készítésű dolgot kaptak az évek alatt, és szerencsém van velük, mert igazából mindennek nagyon tudnak örülni, de szeretem kipuhatolni, mire vágynak a szívük mélyén és valahogy megszerezni, főleg karácsonykor meg a szülinapokon jön rám ez a késztetés. Idén úgy alakult, hogy az eddigi legnagyobb értékben kapnak ajándékot, de azt hozzáteszem, hogy ez a játék évek óta várja a padláson, hogy elég nagyok legyenek hozzá és most jött el az ideje. Tehát nem most vettem, de jelen pillanatban kb 20-25 ezer ft értékű. Amit most ajándékra költöttünk az kb 10 ezer ft nekik fejenként, ebben benne van az egész rokonság minden ajándéka. Ha családonként levetítjük, kb 2000 ft jön ki, hogy ki mennyit szánt rájuk.

Szerintem nincs ezzel különösebben baj. Mi évek óta a gyerekeket ajándékozzuk csak meg a családon belül, nekünk, felnőtteknek épp elég a közös ünneplés élménye is. Mert az szerencsére megvan. :)

09:18-as válaszoló!

25/F vagyok :D

Mivel nekem nincs gyermekem, így saját magamból tudok kiindulni. Én úgy nőttem tudod fel, hogy korán megtanultam a nélkülözést. Megértettem azt már gyerekkorban is, hogy ha valamit nem kapok meg a szüleimtől karácsonyra, az nem azért van mert nem szeretnek, hanem azért mert anyagilag nem futja rá. Ezt a gondolkodásmódot olyannyira a magamévá tettem, hogy amikor a gazdagabb rokonaim felajánlották, hogy bármit megvesznek nekem, nem kértem nagy dolgokat, vagy azt, amit valójában szerettem volna, mert arra gondoltam, hogy minél hamarabb szeretnék elmenni diákmunkára, hogy legyen saját pénzem, vagy tovább ösztönzött a dolog a tanulásra hogy legyek valaki, és legyen saját fizetésem.

Avval sem értek egyet, hogy karácsonykor mindig is divat volt az ajándákozás, legalábis ha megnézed, hogy milyen okból és mikor lett fontos ez az ünnep európában. Másrészt pedig egy szóval sem mondtam azt, hogy szeretni csak karácsonykor kell, csak arra utaltam, hogy mivel általános értelemben az emberek ezt a szeretet ünnepeként ülik meg a 21. században, akkor legyen ez a cél, a szeretetet pedig nem csak egymás megajándékozásával lehet kifejezni, legalábbis onnan ahonnan én jövök, ott így van.

A születésnaporól pedig: Én ugyan nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki, de egy szóval sem mondtam, hogy ne ünnepeljenek. A Kérdezőnek pedig azért mondtam, az éhezésről szóló példát, hogy lássa, nála vannak emberek, akiknek sokkal rosszabb karácsonyuk lesz. Tudod, más emberek rosszabb sorsát szemlélve ugyanis fel tudja magában az ember értékelni azt is, amit addig kicsinynek tartott.

Én úgy gondolom, hogyha a Kérdező családjában megvan az összhang, egy 2 000 Ft értékű ajándékkal is jó karácsonyuk lesz.

A kétezer forintos ajándék pont jó lesz és amíg ilyen pici a gyerek jobb ha nem nagy a fa mert hullik a levele, belemászik stb... Most lesz majd májusban két éves a fiam, és épp emiatt kicsi a fánk, így is elég nehéz neki olyan helyet találni ahol majd nem megy a tűlevelekre...

Másrészről én sosem szerettem a nagy ajándékokat. Később meg ha nagyobb lesz a gyereked úgyis változik ez az anyagi kellemetlenségetek is, és akkor már majd tudtok neki olyan dolgot venni amit igazán szeretne, de még túl pici ahhoz, hogy megértsen bármit is. Mi inkább az ételre helyezzük a hangsúlyt, a mézeskalács sütésre, meg arra, hogy azt főzzünk amit szeretünk. A felnőttek nálunk sem kapnak ajándékot, illetve nekem a férjem szokott adni egy Raffaellot általában mert azt nagyon szeretem.

Vessetek rám követ, de nekem ez a legfontosabb, hogy "együtt legyünk" duma nem jön be. Én igenis szeretek ajándékot kapni. Annyira ritka már az anyagi helyzetünkből adódóan az ajándék. És mielőtt a fejemet tépnétek, nem horribilis összegű ajándékokra gondoltam. Igazából tök mindegy mi az, csak legyen becsomagolva, meg a fa alatt, és legyen rajta a nevem! Ez akkora óhaj!?

Mellesleg nálunk is az 1500-2000 Ft/fő a határ. Csak a fiam kap értelem szerűen többet, mert ő az egyetlen gyerek a családban. Össz-vissz 6 ajándékot kell venni, plusz a gyerek ajándék, tehát tényleg nem az összegekről szól a dolog, de mégis! Adni jó, de kapni is!!!

Az a baj,hogy egyes szülők többet adnak a gyermeküknek,ők ezt tartják helyesnek,normálisnak,és ezzel akaratukon kívül is "elvárandóvá" teszik,hogy mindenki sokat költsön a gyerekre,nagy vagy sok-vagy mind a kettő- ajándékokat vegyen. Ezért van ez az egész mizéria! Én sem örülnék,ha a gyerekem azzal jönne haza az oviból szomorúan,hogy xy mennyi mindent és milyen klassz dolgokat kapott karira,ő bezzeg....

Mi nem költöttünk fejenként ennyit a gyerekekre. A legnagyobbam az első kariján 9 hónapos még éppen nem volt,Ő akkor egy pár száz forintos kis babajátékot kapott,és ennyi. Karikor mindig van pár fajta sütemény,a család sem gyűlik össze. Néha megyünk a környékén látogatóba,de ennyi. Most,hogy több gyerkőc van,van egy nagyobb közös ajcsi,az sem kerül többe 4 rugónál,meg van mindegyiknek egy kisebb ajándéka.

Amikor én gyerek voltam,annyi dellánk sem volt,hogy ajándékra teljen- általában zoknit kaptunk,Anyukám viszont mindig vett szalon cukit és habkarikát,amit mindig örömmel-és csipegetve- tettünk a fára,majd lopkodtuk le :-D Az asztalon mindig volt mandarin,narancs és banán,néha kivi is. Üdítő is mindig volt olyankor,és süti is. Vízkeresztre alig maradt a fán pár szem szalcuki és habkarika,de Anyum mindig vett elő a szekrény aljából egy szatyornyit :-D Csóró családból jöttem,mégis gazdagon élményekkel!!

Ugyan ezt én is szívesen tovább vinném,de sajnos annyira anyagias világban élünk az elején említett miatt,hogy a Kari jelentőségét vesztette.