Mért van az, hogy mindenki megmagyaráz mindent, hogy viseljem magamat, mit gondoljak a dolgokról.?

Az első dolog ami a lagfontosabb: Nyugodj meg, mert a baba is érzi a feszültséget.

Le kell a szüleiddel ülni beszélni egy nagyot (nem vitázva), és meg kell értetni velük, hogy te már kirepültél, engedjenek el (képletesen), mert neked már egy külön családod van, külön szokásokkal, önálló élettel stb...

Egy szülőnek gondolom ez nehéz, meg fura helyzet, de ez van, el kell fogadniuk, hogy már felnőttél.

Különben is az jobb lenne, ha még mindig, vagy netán egész életedben a nyakukon lógnál?

Akkor meg az lenne a baj.

Szóval egy nagy beszélgetést javasolok (ha lehet), ha nem, akkor sajnos nincs lövésem.

Sok sikert a gyermekneveléshez, és persze a szüléshez:)

És nyugi! Ez parancs!

Puszi:)

Szerintem a legfontosabb, hogy a férjeddel legyetek egy hullámhosszon és kiálljatok egymás mellett bármilyen döntést hoz a másik. Így már könnyebb elviselni a "csapásokat" mert magabiztosabban állsz ki azért amit jónak látsz.

Ilyen típusú szülőkkel nem biztos, hogy könnyű lesz leülni szépen beszélgetni. És hatékony sem. Sajnos. Pedig ez lenne rá a megoldás. Lehet használ is úgy két hétig. Aztán kezdődik előlről. Mivel terhesség alatt és szülés után érzékenyebb voltam/vagyok én is, sokszor elég hirtelen és erőszakosan vissza"pofázok" a szüleimnek ilyen helyzetekben. Ez nem mindig jó módszer, de hatékony, mert kimondom magambol a feszültséget és nincs mi felgyűljön. Nyilván utána van lelkiismeretfurdalásom amiért így viselkedtem velük, de legközelebb szépen beszélek és próbálom kompenzálni. Az én szüleim mondjuk ennyire nem rámenősek és hagynak élni, de közbe ők is megpróbálják megmagyarázni a dolgokat, vagy rávenni, hogy ezt így, meg úgy csináljam. Viszont sokat is segítenek.

Amit még szerintem csinálhatsz az, hogy mikor valamit mondanak megmondod, hogy igen ez is jó DE te/ti másképp fogjátok csinálni mert úgy látjátok jobbank. Megmondhatod ilyenkor, hogy értsék meg ez most már a ti életetek, főleg 200 kmről nem élhetik ők helyettetek. Ha következetesen mindig elmondod nekik, hogy igenis tudod, hogy ők ezt másképp csinálnák, de te nem, hidd el lassan alábbhagynak. Az a fontos, hogy mindig szépen add tudtukra, hogy meghallgattad őket, de te másképp szeretnéd. Szerintem működik, mert nálunk is legtöbbször szokott. Odajutottunk, hogy már ilyenkor mosolyognak, hogy "te tudod, na" és abbahagyják :-)

Van olyan is, hogy már nem bírom és elsírom magam, olyankor még könnyebb kimondani mindent ami bánt, nem oda"pofázással". Ugyancsak jó módszer (tiszta akaratlanul) mert megkönnyebbülsz, és tudtukra adod, hogy írtóra zavar amit csinálnak, meg is bántanak vele. Ilyenkor azt is elmondhatod nekik, hogy milyen rossz, hogy sokszor már a hasznos tanácsaikat sem bírod meghallgatni mert mindig annyira oktató jellegű. Ez lenne egy olyan pillanat, amikor talán nyugodtan át lehet beszélni a problémákat, sérelmeket. Persze miután kisírtad magad :-)

Kitartást és ne tartsd vissza a mondandódat. Valamilyen formában mindig add tudtukra, hogy ez a te életed és úgy éled ahogy te szeretnéd.

Ne bosszantsd madag.A férjednek is igaza van,és neked is.

megkell mondanod a szüleidnek,hogy kicsit fogják vissza magukat.Èn mindíg mikor megunom,megmondom a ve´leményemet.az enye´meknek is ,e´s anyósnak is.Egy darabig hallgatok,aztán....

Lényeg nyugi.ne hagyd magad irányítani,se kritizálni.

Biztosan mindent jól csináltok,e´s fogtok is.