2 hónapja próbálkozunk a babával, fél éve kezdtük el tervezni és most mégis rám jött egy érzés, hogy várnék még egy évet. Normális vagyok én?

Nekünk meg volt az esküvő, lakás is van, terveztük a babát és vetélésem is volt. Még is még 30 hetesen is eszembe jutott, hogy vajon tényleg kell nekünk ez a baba?! Aztán most 35 hetesen kezdek már 99% ban biztos lenni abban i

igen, kell nekünk a baba. Jogos, hogy félsz, és nem tudom mások hogyan voltak ezzel az érzéssel, de nekem bizony már terhesen is többször meg fordult a fejemben, hogy nem e kapkodtuk e el a baba kérdést. Ha úgy érzed még várnotok van akkor én javaslom, hogy vegyétek meg a házat/lakát, tartsátok meg a lagzit és jöjjön utána a baba. Baba mellett már úgy sem lehet olyan igazi nagy ereszd el a hajam lagzit tartani. De hidd el ha még is jön közben a baba és pl. a "legrosszabbkor" akkor is nagyon nagyon fogsz neki örülni és amikor megszülöd már minden kételyed el fog múlni és biztosra tudod, hogy igen kellett ez a baba! Természetes, hogy az ember kétségbe esik, szerintem minden kismama/ próbálkozó pár meg ijed az új helyzettől, de hidd el megbírtok majd küzdeni ezzel a nemes feladattal.

mi is minden előtt álltunk, amikor elhatároztuk, hogy jöhet a baba. De aztán végül több, mint 4 évet vártunk rá, szóval nálunk nem volt ilyen egyszerű :)

De még ezek után is volt bennem kétely, pedig mi aztán tényleg sokat küzdöttünk érte, és nagyon vártuk, és közben minden tervünket (ház, esküvő) megvalósítottuk

(a nagyapám szokta mondani mindig, hogy eső és gyerek akkor jön, amikor "kell") :)

Igen, normális vagy! :)

Nekem is eszembe jutott ez a "kell nekem gyerek egyáltalán"dolog, aztán jött a + teszt, kétségbe esés, hogy most mi lesz... jóval félidőn túl jutottam el addig, hogy határozottan azt mondtam, hogy igen, kell ez a baba!!!

Most megint így jártam a kistesóval. :) És igen, Ő is kell.

Ha gondolod függesszétek fel a projectet, vagy "védekezzetek" megszakításosan.