Te mit csinálnál, ha a szülészorvos nemtörődömsége, ill. hanyagsága miatt halva születne a Babád? Hogyan tovább?

Szerintem a történet alapvetően meghatározza azt, hogy mit tennék. A "nemtörődömség" és a "hanyagság" eléggé elfogult fogalmak. Nem hiszem, hogy a doki (bocsánat a fogalmazástért) lesz*rta, hogy mi történik, mert aki ilyen helyen dolgozik és pl. szülést vállal, az pontosan tudja, hogy fél lábbal a dutyiban van mindig, mert első, legkisebb problémára előveszik és bíróság elé rángatják a szülők, akár szakmailag jogos, akár nem. Örökké képben kell lennie, mert a saját életével "játszik". Ezt pontosan tudja az, aki eü-ben dolgozott akár egy napot is. Ezért kételkedem abban, hogy tudhatta volna előre, hogy mi történik, és nem tett semmit. Az más dolog, hogy utólag már látszik, hogy mit kellett volna tennie. De az, hogy előre lehetett látni, számomra kérdéses, és ezért mondtam, hogy független szakértő véleményét kérném ki ebben. Utólag mindenki okos, az is aki nem ért hozzá. A kérdés az, hogy kellett-e tudnia előre, vagy máskor is van ilyen eltérés és ez nem indokolja feltétlenül a császárt? Ha tudnia kellett volna, akkor bíróság, természetesen, ez nem is kérdés. De ha nem, akkor nincs mit tenni.

Őszintén sajnálom ami történt, és részvétem!

Ha szakértöi vélemenyény van róla - és nemcsak saját elképzelés -, akkor lehet a bizonyitékokkal bírósághoz fordulni.

De azt végig kell gondolni, hogy igen valószinütlen, hogy ez orvos csak nézze, hogy szülés közben meghal egy gyerek, ugyanis ha ez igaz lenne, akkor azt kockáztatná, hogy elveszti a müködési engedélyét és munkanélküli lesz, emellett még büntetést is kap.

Az, hogy utólag úgy látod, egy császár segített volna, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az adott helyzetben az orvosnak ezt látnia kellett volna elöre.

Viszont ha ok nélkül jelented fel, azaz kiderül, hogy semmiképpen sem hibás az orvos, akkor a nyakadon lesz egy rágalmazási per is.

Az én helyzetem kicsit más volt anno, de simán perelhettem volna - a vége az lett a hanyagságnak és nemtörődömségnek, hogy súlyos beteg babám született, majd néhány hónapos korában meghalt. Nem pereltem, és nem azért, mert olyan megbocsátó vagyok azokkal szemben, akik nem látták, amit kellett volna, hanem azért, mert egyértelmű lett számomra, hogy úgy van, ahogy az egyik válaszoló is írta: kéz kezet mos. Orvosok-szonográfusok ilyen helyzetben nem egymás ellen, hanem egymás mellett állnak mindenképpen, Te viszont egyedül vagy, nincs, aki támogasson, aki megerősítse, amit mondasz, még akkor sem feltétlenül, ha rendelkezésedre áll szakvélemény. Én a saját esetem kapcsán akkor döbbentem le a legjobban, amikor egy országos szaktekintély a számára teljesen ismeretlen vidéki szonográfust úgy védte, mintha az élete múlna rajta. Annál a pontnál tudtam, hogy nem ér annyit a dolog, hogy bíróságra járkáljak miatta ki tudja meddig, még nagyobb lelki megrázkódtatásnak téve ki ezzel magamat...

Itt is döbbenten olvasom a kommenteket, érthetetlen, hogy miért is védik a válaszolók annyira az orvosokat. Persze, hogy minden orvosnak az az érdeke, hogy ne hibázzon, ezt nem is kérdőjelezi meg senki, de sajnos nem egyedülállóak a súlyos tévedések sem. Szóval kedves anyukák, kismamák, ne kérdőjelezzük már meg, amit a kérdező állít, mert ez sajnos valóság, az orvosok, szonográfusok hibáznak - és többnyire meg is ússzák...

Hogy a helyedben mit tennék, Kérdező? Ha valóban ütős a rendelkezésedre álló szakvélemény, és bírod lelkileg a tortúrát, akkor perre mennék. Nekem nem volt ilyen egyértelmű bizonyítékom. Mit szeretnél egyébként? Kártérítést, vagy csak azt, hogy bizonyosodjon be az orvos hanyagsága?

Őszintén sajnálom a történteket. :(

barátnőm kisfia orvosi mulasztás miatt halva született.

(elfolyt magzatvíz, iszonyú hosszúra nyúlt vajúdás, majd több órás kitolás, fogóval szedték ki mert az orvos nem akart császárt, de már terhesen is császárra volt kiírva téraránytalanság miatt)

hosszú évek után megnyerték a pert, a gyerek pár hónapos csecsemő szinten van, mind mozgásban, mind az agyi állapotát tekintve :(

az én véleményem az, hogy ha elmenne a baba ilyen körülmények között akkor nem tenném ki magam a pernek. láttam, hogy a barátnőm életét mennyire felforgatták, még a bankszámla kivonatukat is átnézték, hogy bizonyítsák, nincs szükségük pénzre...

szóval nem vállalnám be, még ha lenne esélyem a nyerésre sem, de az orvos jóhírét biztos, hogy tönkre tenném, nehogy még több baba életét veszélyeztesse

Jézusom...ez szörnyű!Őszinte részvétem a családnak.

Én ha túlélném:( a bánatot és fájdalmat és kibírnám önbíráskodás nélkül...úgy beperelném,hogy azt se tudná fiú -e vagy lány :(