Másfél szobás lakásban lakók, veletek egy szobában van a baba, vagy ti költöztetek a nappaliba és háló lett gyerekszoba?

4-en lakunk 35-nm-es, 1,5 szobásban.

A fél szoba túl pici ahhoz,hogy nekünk háló legyen,nagyobbik fiunkat meg nem tettük idejében külön,így úgy alakult,hogy a nagyszobában alszunk mind a 4-en,az a nappali is.

A kisszoba az étkező.

Gondolkozunk rajta,hogy a srácokat áttesszük a kis szobába, és marad a nagy az étkező-nappali,de még nem jutottunk el idáig:)

Amúgy nem olyan nagyok,még nincs 3 éves a nagy és 9 hónapos a pici.

Szia!

Mindenkinek van egy külön látásmódja. Ki így s ki úgy oldja meg ezt a helyzetet. Egy a baj, hogy sokan elég szűk látószögben élnek. És valóban elég szegényes fantáziával áldotta meg őket az élet, de hát emberek vagyunk, el kell fogadni.

Szerintem, ha egy szobában vagytok nincs vele probléma. Mi is egy szobában leszünk a picivel. Hogy hogyan oldjuk meg azt? Elég egyszerűen, kimegyünk a nappaliba és ennyi. Na és?

Igen kitudnék költözni a nappaliba és a kicsié maradna a szoba, de én vele szeretnék lenni. Ehhez meg senkinek semmi köze nincsen!

Ha azért megy tönkre egy kapcsolat, hogy jaj csak a nappaliba tudunk szexelni...hát akkor kotródon az a fél aki ezt gondolja..kívül tágasabb!

Majd ha nagyobb lesz 2 éves körüli lesz külön szobája. Ha az ágyban akarja valaki altatni, altassa ott...nyílván nehezebb lesz a saját helyére szoktatni majd.

Mindenkinél más és más szokások....

36+2hkm

Sk esetben az apuka is hibás ebben!!!

Nem csak az anyuka akarta a picit, hanem kettőjükön áll a vásár!

Ne vsak az anyuka hozzon áldozatot. Az apuka aludjon ott anyával meg a babával. Persze mivel Ő dolgozik, kímélni is kell...biztos nálunk is lesz olyan, hogy egy héten 2x kint alszik a kanapén. Ha neki ez elég indok, hogy megcsaljon...hajrá!

Nm riadok vissza, még így sem! :-)

De amilyen a kapcsolatunk erre nem lesz példa. Szilárdan áll, ha meginog javítunk, ha tudunk.

36+2

Kedves 65%-os! Akkor azok a házasságok is garantáltan tönkremennek szerinted, ahol a férj gyakran éjszakás? Vagy ahol totál eltérő a bioritmusuk, az egyik 10-kor már álmos, a másik meg csak 2-kor dől ki? Vagy ahol az egyik annyira horkol, hogy a másik nem tud tőle aludni? Miért gondolod, hogy a házasság minősége azon múlik, hogy alvó, vagyis öntudatlan állapotban egy légtérben vannak-e, és lehetőleg ne legyen ott senki más? Nem inkább az a lényeg, hogy a nap aktív részében mennyire töltenek egymással minőségi időt, mennyit beszélgetnek, mennyi közös programot csinálnak családilag és olykor lehetőleg kettesben is?

Sőt, most valami szentségtörő jutott eszembe: ha egy felnőtt emberről feltételezhető, hogy annyira hiányzik neki az ölelés, hogy akár a családját is elhagyja miatta, miért gondoljuk, hogy a pici gyerek olyan jól érzi magát tök egyedül a sötét szobában? Ő nem vágyhat a közelségre?