Mit rontok el, hogy egy légvételnyi időm sincs magamra a gyerekeim mellett?

szerintem nagyon nagy változás kéne nektek.

ami egy elhatározással kezdődne.

első körben meg kéne őket nevelni. nehogy már egy 5 éves gyerek ne tudjon viselkedni! igen, keményen meg kéne fogni, mert így is elég sokáig elhúztad. reggel kivinni őket, hogy az energiájukat levezessék. persze, hogy rosszak ha egész nap csak a lakásban ülnek, én is bekattannék, nemhogy egy kisgyerek :)

kezdetnek csak sétáljatok kicsit a környéken. fogd a kezüket, ha nem fogadnak szót, irány haza.

ebbe hamar belefognak rázódni, aztán lehet messzebbre merészkedni. de legyél szigorú, követeld meg, hogy fogadjanak szót, amennyiben nem teszik, abban a pillanatban induljatok haza. nyilván ők is kint szeretnének lenni, ezért pár alkalom után inkább jók lesznek :)

ha már minden működik akkor el lehet délelőtt intézni a bevásárlást, játszóterezést és délután kimehettek apa elé, majd haza, és együtt pihenhettek otthon! így ha el szeretnél menni barátnőzni, este meg tudod tenni :)

alvásban is bekeményítenék, 1 év múlva iskola a nagynak, nem állapot, hogy 9kor kezdődik a vacsi, fürdés, mikor kerülnek ágyba?

8kor álljatok neki ezeknek és 9kor fektessétek le őket. nem baj, ha nem alszanak el, majd megszokják.

na meg ha nem otthon ültök majd egész nap, akkor el is fáradnak :)

de ezt nem értem, hogy miért nem kezdi a nagy az ovit. kötelező neki már, iskola előkészítő! nem hagyhatja ki! beírattad tavasszal? és a kicsit? mert 3 évesen ő is kezdhetné, télen vagy tavasszal, amikor betölti, te meg mehetnél vissza dolgozni.

mindkettőnek szüksége lenne szerintem az ovira, ott rendszer lenne, szigorú napirend, programok, gyerektársaság, nem csak anya és a 4 fal