Nem betervezett gyerek fiatalon, akivel megtörtént ez megbánta?

Biztos kellemetlen, de nekem, ha összejönne, ha megbánnám, ha nem, akkor sem bírnám elhagyni.

Nem bántam meg. Hülyeség lenne azt írnom, hogy ha választhatnék, hogy legyen vagy ne legyen, akkor mit választanék, hiszen így már nyilván nem mondanám azt, hogy kár, hogy ő van, de mondok jobbat: ha választhatnék, hogy ő ugyanúgy a gyerekem legyen, de csak tíz évvel később szülessen meg, akkor sem választanék mást, mint ahogy a dolgok történtek :) Így, hat év után azt hiszem, van már némi rálátásom.

Nem bántam meg,nagyon szeretem,és bizonyos értelemben küzdenem kellett érte (az apuka nem volt rá vevő,de én nem voltam hajlandó elvetetni,így bele törődött,de amikor meglátta... olyan boldognak még tán soha nem láttam :-D ) de nagyon megérte!! :-)

Jövőhónapban leszek 19,és 19hetes kisfiút növekszik a pocimban :) Az érettségim már meg van,így nem volt kérdés hogy marad.Lehet,hogy még korai kijelenteni,de nem!Soha nem fogom megbánni.Látni azt,hogy elsőnek csak egy kis petezsák van,majd a következő uh-n már a szívét is hallani dobogni,aztán érezni az első mocorgásokat,látni ahogy nő a pocid : )) Nincs ennél csodálatosabb,főleg ha van egy szerető párod,és családod,aki támogat :)

Nem bántam meg a gyereket,de miután megszületett nagyon mély depresszióba voltam,nehéz volt feldolgoznom,hogy változott az életem többé nem apukámmal lakom,de a gyereket nem bántam meg,végülis nem sokat változik az ember élete idővel rájöttem,csak jobban meg kell szervezni kevesebb a szabadidő.21 voltam mikor születettnem csinálnám vissza.