Anyósom kisajátította a sógornőm gyerekét és rosszul neveli, félek, hogy az enyémmel is így lesz?

Már meg nem haragudj, de te ezt komolyan is gondolod? Már bocs, de nem tudom visszatartani: normális vagy?, látod, h mit művel az első unokával, erre te megfogalmazol valamiféle vágyálmokat, h majd szóljon rá, ha kínozza az állatokat??! Biztosan rá fog szólni :DDDDDD! Ugyanígy: a ti gyereketeket természetesen a korának megfelelő ételekkel fogja etetni, nem fogja félrenevelni, egy antipatikus kis terroristát csinálni belőle, aki jó úton van különféle intézmények felé! Szegény gyerek!

Örülj inkább, h olyan szerencsés vagy, h élőben láttad, miféle ember a nagyi, miért kellene/hogy lehetne rábízni egy ilyenre gyereket?

Szerintem a szülőknek kötelességeik vannak, amibe beletartozik, h a gyerekeiknek olyan környezetet kell biztosítaniuk, amiben a lehető legjobban és legegészségesebben fejlődhetnek mind fizikailag, mind mentálisan, mind érzelmileg. Szerinted a nagymama megvalósítja azeket a tényeket?

Van óvoda, bölcsőde, miért kellene egy ilyen nem normális nőnek a kezei alá tenni a gyereked? Ha nem élne, akkor sem tudod megoldani a felügyeletét, hordanád magaddal a munkába? Ráadásul te szerencsésebb vagy mint a komolyan sajnálatra méltó sógornőd, te nem vagy egyedül, nem vagy olyan kiszolgáltatott, segítségre szoruló, mint ő. Még egyszer megkérdezem, ha nincs a mama, akkor nem tudjátok megoldani a gyermekelhelyezést? Ugyan már!!!

Én nem tudlak megérteni benneteket, előre látod, h mi várható, h téged épp úgy fog utálni a saját gyereked, mint a sógornődet a sajátja (hogyne, melyik gyerek tűrné meg ezek után, h fegyelmezzék), hogy normális emberek közé nem mehetsz majd vele, mert lesül a képedről a bőr, és ami a lényeg, egy boldogtalan, mindenki által utált szerencsétlent fog belőle a mama csinálni - de te ahelyett, h eldöntenéd SZIKLASZILÁRDAN, h az én gyerekem oda aztán nélkülem nem megy, nem jut a másik kicsi sorsára (abban hiába bízol, h te majd otthon helyes elveket és irányvonalakat adsz, azok azonnal eltűnnek, amint a mami jótékony szárnyai alá kerül a kicsi), inkább teljesen felesleges félelmeket fogalmazol meg, már amennyiben a nyilvánvaló ebben az esetben felesleges.

Természetesen a TIÉDET UGYANÚGY FOGJA NEVELNI, mint a másikat, vagy miben bízol, csak mert te nem vagy a lánya, akkor téged/a te akaratodat majd respektál/ja?? Ugyan nem viccelj már - szerinted a sógornőd hányszor tehette szóvá a nevelési elveit, csak az elmúlt egy hónapban? És elért vele valami pozitív változást?

- Mit vársz egy olyan embertől, aki előre megszabja, h mi legyen a gyereketek neve?

- Tanácsokat ad, h hogyan legyen lány (atyaisten!), neked ebből nem jön le, hogy máig a sajátjának tekinti - van egy fia és most akar utána egy kislányt. (végül is nektek tök mindegy lenne, h kisfiú vagy kislány az első, na nem?)

- Számomra ezek intő jelek, hogy készül a tiétekre is, és kicsi a valószínűsége annak, hogy azon akarja rendbehozni, amit az első unokával elrontott.