Fiús anyukák! Nem gondoltok néha arra, hogy talán könnyebb lenne egy lánnyal?

Én is lányt szerettem volna, de nem bánom, hogy fiam van :)

Nem gondolom, hogy ha lány lenne, könnyebb lenne vele, mert ami nehézség van, az nem abból adódik, hogy fiú. Ha lányom lenne, az is épp így lehetne akaratos, makacs, önfejű és sértődős. Kb. ezek a fiam rossz tulajdonságai, ezeket meg nagyjából tőlem örökölte, én is ilyen voltam gyerekkoromban :D Ha belegondolok, anyukámnak az öcsémmel sokkal könnyebb dolga volt, mint velem, ő jóval nyugodtabb természetű volt világ életében. Szerintem ez egyáltalán nem a nemén múlik, minden gyereknek más a természete.

Nekem két kislányom van, és néha arra gondolok, hogy a fiuk tuti nem hisztizne félórán keresztül ebéd idö alatt a padlón fetrengve.

Szerintem egy gyerek így áll össze.

Kap egy természetet a születésekor, kap egy szülöt aki neveli, és kap egy környezetet amiben él. Ez mind befolyásolja a természetét az egész élte során. Ès innetöl teljesen mindegy, hogy fiu vagy lány.

Szerintem ez nem a nemétől függ, hanem a habitusától.

Én még sosem gondoltam, hogy jobb lenne, ha lány lenne, pedig nagyon kislányra számítottam, de már el sem tudnám képzelni.

De még tervezünk egy kistesót, és örülnék, ha kislány lenne, de már nem fogok úgy megijedni, ha mégsem az lesz :).

Nekem egy lány van, és két fiú (egy még pocakban), és azt mondom, nem feltétlen!

Az én lányom kicsinek nehéz eset volt, hasfájós, sokat síró baba volt, a fiam meg egy tünemény. A lányom vagány, meggondolatlan, mindent gyorsan csinálni akaró gyerek volt (10 hónaposan egyedül ment), nem volt rossz, de a szívinfarktus mindig kerülgetett, semmitől sem félt. Sokat hisztizett, ez volt a fegyvere. Most nagyon aranyos kiskamasz lett belőle, szófogadó, lenyugodott, de azért akaratos, vezető típus. Az biztos, ő nem rosszalkodott, csak nagyon eleven volt, mindig vele kellett foglalkozni. A fiam sokkal jobban elvan, bár ő tud rosszalkodni, nem hisztizik (néha, ha fáradt) igaz, kíváncsibb típus, mindenhez hozzányúl, ami egy lányt pl nem érdekel. Nem sírós, viszont úgy tud üvölteni, hogy néha ledöbbenek, mire képes (2,5 éves). De kicsinek álom volt, nyugodt, matatós, csöndes baba. Szerintem nem csak nembeli különbség ez, függ az alaptermészetüktől, a neveltetéstől, és bizony a születési horoszkóptól is. Nekem mindkét gyerek hatalmi jegyben született, oroszlán és nyilas, az aszcendensük is az ráadásul, sőt a kicsi is oroszlán lesz (38+2 vagyok), úgyhogy tudnék mesélni. Én azt mondom, 10 évig csak lányom volt, nagyon jó volt, de nagyon-nagyon örülök, hogy most elmélyülhetek hosszú évekre a fiúk világában is, mert valahogy így teljes a kép :) Ha vigasztal kicsit, folyamatosan változnak, lehet fél év múlva teljesen más gyerkőc lesz. Nekem pl fél éve a fiam még visszahúzódó, mogorva kisgyerek volt, most meg egy kis bohóc, állandóan nevet, és minden idegennel beszélget az utcán is, el se hittem volna még pár hónapja, hogy így megváltozik.

Nem!

Mindig is úgy képzeltem, elsőre lányom lesz, mert majd mennyit fog segíteni ha kistesója születik.

Ehhez képest fiam lett elsőre, és egy kicsit se bánom.

Hugom kislány egyidős vele, hát semmiért sem cserélném el őket, a fiam annyival elmélyültebb, nyugodtabb típus.

Kíváncsi vagyok, milyen kistesó érkezik majd!