Szülők! Mit szólnátok ha 15 éves lányotok elmodaná hogy terhes?

Hát tuti elsöre kiakadnék, de mint lányos szülö sajnos benne van a pakliban.

Mivel az enyémek még messze vannak a teherbe eséstöl én mindent megfogok tenni, hogy a sexuális életét kihuzzuk minél késöbre és akkor is legyen neki védekezése.

Nem tiltással, hanem beszélgetéssel, és nyiltsággal.

Ha még is terhes lenne akkor elöször is orvoshoz vinném és semmi de semmie setre sem döntenék helyette. Ha abortuszt akarna akkor elöször is az apával megbeszélve abortusz lenne, ha megakarja tartani akkor pedig támogatnám abban.

Talán a legnehezebb a döntés maga, ha nagyon nem tud dönteni akkor is a megtartás mellett lennék.

Valószínűleg eléggé kiborulnék.

De nagyon sok minden a körülményektől függ, milyen a viszonyom vele, miért maradt terhes, tudtam-e egyáltalán, hogy szexuális életet él stb. Mennyire viseli meg az egész dolog, vagy fel sem fogja és ezt tekinti a megfelelő védekezési lehetőségnek.

Attól függően, hogy mennyire előrehaladott (vagyis mennyire volt esze titkolni), vagy abortusz lenne vagy felnevelném én.

Támogatnám minden erőmmel. Bármilyen dühös és elkeseredett lennék, ő egy 15 éves gyerek. A teste nőként működik, de az agya kamasz. Össze van zavarodva és valószínűleg retteg. Ha azt látnám hogy a lányom retteg, és összeomlott a világ körülötte, mind a 20 körmömmel azon lennék, hogy kikaparjam ebből a helyzetből.

Próbálnám megértetni vele, hogy az abortusz a legjobb megoldás, de ha nem bírná elviselni a gondolatát, hát támogatnám.

Viszont amint rendbe jönnek a dolgok a dorgálást is megkapja.

Nem hiszem hogy ebben a helyzetben bármit is segítene a kiabálás, elfordulás. Hiszen a gyermekem, és az ő gyermeke életéről van szó.

És a kérdező helyében is ezt tenném.

Az első sokk után leülnénk beszélgetni.

Hogy történt, mit érez, mit szólt az "apuka", mik a tervei a jövőben.

Ha az abortusz felé hajlana, mindenképpen elmagyaráznám neki, hogy milyen következményekkel járhat. Testi, lelki.

Nem a "Néma sikoly" módjára győzködném, hanem a tényeknél maradva.

Ha meg szeretné tartani, szintén végigvenném vele a lehetőségeket. Mivel jár ez, miről kell lemondania, milyen felelősséget vállal a nyakába.

Semmiképpen NEM vállalnám, hogy felnevelem helyette!

Láttam erre példát, semmi jó nem sült ki belőle.

Viszont ha ezt az utat választaná, támogatnám, hogy mielőbb önállósodni tudjon. Érettségi, meg valami szakma, amivel mielőbb kereshet...

A lényeg, hogy nem próbálnám erőszakkal egyik irányba se terelni. A végső döntést neki kellene meghoznia.

Szülőként nekem az lenne a dolgom, hogy elérjem, ne döntsön elhamarkodottan, minél jobban átlássa a helyzetet, tisztában legyen a lehetőségeivel, majd ha dönt, mellette álljak.

Sok előttem szólóval egyetértek, de van még egy dolog, ami eszembe jutott.

Leírom akkor is, ha nagy lepontozások jönnek érte.

A kislány 15 éves és már terhes.

Mégis mikor kezdte a szexuális életet? Általános iskolás korában? 14 éves kora előtt is esetleg? Mert akkor nagyon komolyan elgondolkodnék szülőként a saját nevelési elveimről, viselekdésemről és nagyon elszomorítana a helyzet.

(az meg már csak így jegyzem meg, hogy gyermeknek minősül 14 év alatt, a vele való együttlét jogilag megrontás- kövezzetek meg, de én ezt nem tudom elfogadni és nem érdekel, hogy más körökben milyen szokások vannak, hogy gyermekfejjel kell szexelni!)

A leendő "apa" mennyi idős és az ő szülei mit szólnak ehhez?

Ezt a kérdést nem lehet csak a kislánnyal megbeszélni, kellenének a másik oldalról is a szülők és a fiú is.

kedves Kérdező: a véleményalkotáshoz nekem még szükségem lenne olyan plusz infókra is, hogy a kislány védekezett-e, tartós, rendszeres szexuális kapcsolatból lett terhes vagy becsúszott neki az első próbálkozással? Akarta ő valóban ezt a kapcsolatot vagy csak "belesodródott" a kortársak és az idősebb fiúja nyomására? Mennyi idős terhes? Ő maga mit gondol, mit érez, hogyan képzeli el a jövőjét?

Édesanyként is azt mondom, hogy semmiképpen nem 15 évesnek való sem a szexuális élet, sem a terhesség, sem a gyermeknevelés.

Rettenetesen sajnálom, hogy megtörtént ez vele, de a szülők kőkeményen gondolkodjanak el mihamarabb, a kislány pedig azonnal szóljon legalább az édesanyátoknak, mert a halogatás ezesetben nem vezet semmi jóra.

Majd írd meg kérlek, hogy mi történt. Minden jót.

Elásnám magam a hátsó kertben! Ugyanis az az én hibám lenne, hogy nem világosítottam fel szexuálisan, hogy nem tájékoztattam a védekezés lehetőségeiről, és hogy nem adtam meg ezzel kapcsolatban minden tudást és eszközt neki.

Igen, lehet bambulni anyucik! 15 évesen már késő nekilátni ezeknek a dolgoknak! Lehet megjátszani az erkölcscsőszt, tabunak tartani a nemi életet, de igen manapság ez így megy.

Attól a pillanattól hogy egy lány fogamzó képes már tudnia kell, hogy hogyan védekezhet a nem kívánt terhesség ellen. Ezt bizony leghamarabb és a legjobban csak az anyja taníthatja meg neki!

Ha anyagi körülményeink megengednék akkor megtartanánk a babát, és felnevelnénk közösen. Ha már ilyen hülye voltam akkor vállalnám hogy lesz még egy gyerekem aki az unokám.

A kedves 9-esnek teljesen igaza van.

Hiába ontjuk itt a szavakat, hogy a szex nem 14-15 éves korban aktuális. Az ilyen szülők fogják homokba dugni a fejüket és esik teherbe a lányuk.

Bizony amikor már 10-12 éves (legtöbbjük már menstruál is ebben a korban) a szülőnek EL KELL mondania mindent a szexről amit csak lehet.

És mindezt úgy hogy kellőképpen elővigyázatos legyen, de ne higgye azt, hogy az valami szörnyű dolog.

Sajnos sok szülő túl prűd, homokba dugja a fejét ezen a téren. Középiskolába már hiába mennek felvilágosítani a gumióvszerről.. Ez különben is szülő feladata.

Egyébként meg én 8. után nyáron 14 évesen feküdtem le a barátommal, akivel 8 hónapja együtt voltam, és utána még 3 évig.