24 évesen tényleg korai anyává válni?

20-21 évesen én is így gondoltam...Egyszerűen annyira távolinak tűnt.Aztán alig 24 évesen szültem,akkor már nem éreztem korainak,és azóta sem,már a másodikat várjuk...

Amúgy pont 21-22voltam,mikor egy ismerősöm teherbe esett 24 évesen,róla azt mondtuk többen is,hogy felfoghatatlan,h gyereke lesz...Elég felelőtlenül és gyerekesen gondolkodott,plusz mellette kb. "életképtelennek"tűnt egyedül,egy mirelit krumpli megsütése problémát jelentett számára..De aztán ő is felnőtt a feladathoz,bár nem tudom mi lett vele,nem hallottam róluk nagyon régen..

Nagy általánosságban én ezt egyáltalán nem mondanám korai időpontnak, hiszen egy felnőtt emberről beszélünk, simán lehet munkája, saját háztartása, szavazhat, hozhat döntéseket, stb., egyszóval nagykorú, felnőtt.

Az persze egy másik dolog, hogy valaki személy szerint hogy áll ehhez, de még ebből sem lehet semmi biztosat mondani. Sokszor láttam már olyat (meg igazából én is olyan voltam), hogy valaki gyerek nélkül éli a kis független életét, szórakozik, él bele a nagyvilágba, aztán amikor megszületik a babája, kiderül, hogy teljesen jól el tudja látni, felelősséget tud vállalni, szépen gondozza, neveli. Biztos rólam is mondtak ezt-azt a hátam mögött az ismerőseim amikor terhes voltam, de őszintén szólva nem érdekel. 19-20 évesen persze, hogy az volt nekem is a fontos, hogy bulizzak, jöjjek-menjek, meg ilyenek, de amikor megszületett a fiam, akkor ő volt az első. Viszont ezzel az "éljek eleget" dologgal is tudnék vitatkozni. Nem gondolom úgy, hogy aki gyereket szül, az onnantól kezdve már nem is él, vagy ilyesmi, hiszen miért ne élhetne. Van egy majdnem 6 éves gyerekem, én mellette is éltem már eleget :D Pont most, a hétvégén voltam két napot a barátnőimnél, elmentünk koncertre, amiket régen nagyon szerettem, baromi jó volt ezekkel a régi ismerősökkel találkozni (azért láttak már nagyon régen, mert másik városról van szó, az itthoniak azért ennél gyakrabban is látnak), viszont MOST jöttem rá, hogy na most már tényleg kicsit öreg vagyok én ehhez, legalább is annyira már ez nem jön be. De az elmúlt majdnem hat évben voltam azért párszor koncerten, és bizony jó volt :)

Nehezen tudnám megmondani, hogy ezek a lányok miért nyilatkoztak ilyen lenézően, lekezelően a fiatal anyukákról, beleértve a "barátnőjüket" is, ennek sok oka lehet. Lehet, hogy ismerve a lányt, úgy gondolják, hogy egy "ANYA" az nem ilyen, hanem mondjuk olyan, mint a saját anyukájuk, azt el sem bírják képzelni, hogy az is volt fiatal, az csak anya lehet, és semmi egyéb. Vagy a környezetükben csak olyan anyukákat látnak (és esetleg ismernek nagyon felületesen), akik mások, mint ez az ismerős lány. Vagy csak ők nem tudják elképzelni magukat gyerekkel, ezért senki mást sem tudnak elképzelni így, ennyi idősen.

Na meg manapság egy elég torz kép van a köztudatban az anyákról, a legtöbben azt hiszik, hogy akinek gyereke van, az onnantól kezdve semmit nem csinál a maga örömére, csak a gyerekkel foglalkozhat, beszélgetni nem lehet vele, bűnös dolog a számára mindennemű szórakozás, gyerek mellett megáll az élet, nincs többé semmilyen tanulás vagy munkában való előbbre jutás, se semmi. Így el is hiszem, hogy egy átlag huszonévesnek ez félelmetes, riasztó kép, amibe leginkább csak belenyugodni lehet, de majd csak akkor, amikor már az ember "túl öreg" minden máshoz. Hát, kár, hogy ezt hiszik sokan...

Tegnap 13:21es vagyok,igen az utolsó rátapintott a lényegre,valami olyan kép alakult ki az anyukákról valószínűleg azért mert jó pár anyuka így él,hogy nincs senki sem csak a gyerek a gyerek mindenek előtt,nincs saját szükséglet,nincs kikapcsolódás,összenőve a gyerekkel.

Nos 23 éves vagyok néhány ismerős kérdezte miért megyek el szórakozni,hiszen van gyerekem nekem azzal kéne lennem,kérdem én miért attól,hogy gyerekem van megszűnök embernek lenni? Nem dehogy ugyanúgy pihenhetek,szórakozhatok,kikapcsolódhatok,barátnőzhetek,lehetek nő,barátnő,szerető,csak egy kicsit megváltozott az élet,több szervezés,van egy kisgyerek akiért felelős vagyok,de nem haltam meg,ettől még ugyanúgy vannak céljaim,álmaim és meg is valósítom,és is érem Őket,nekem nem csak a gyerek nevelés az életcélom.Érdekes,hogy ezzel a gondolkodásmódom miatt sokan megvetnek....