Felelőtlenség lenne egy gyerek ilyen helyzetben?
Nagyon hosszú lesz, szólok előre...
22 éves lány vagyok, 4 éve élek párkapcsolatban. Szeretem őt, ő is engem, csak talán most ért el minket az a változásféle, már nem vagyunk szerelmesek annyira, inkább a szeretet köt össze minket(május óta vagyok a menyasszonya). Ugyan csak 22 vagyok, de szeretnék kisbabát, nagyon. Vágyom arra a biztos háttérre, amit a család nyújt, mert sajnos a szüleimtől ezt sose kaptam meg, nem igazán várt gyerek voltam, 14 éves korom óta már nem is élek otthon. Egyetemre járok, másodéves vagyok, mellette dolgozom, de eléggé "bababarát" mindkét hely, persze tudom, hogy nagyon kemény dolog lenne, de szerintem kibírnám! De nem tudom, hogy nem szúrnám-e el a gyerekem életét? Érett lennék felnevelni egy emberkét? Ti honnan tudtátok, hogy készen álltok-e rá?
Előre is köszönöm a válaszokat!
én se akarok várni arra, hogy teljesen hitelmentes legyen a leendő lakásunk, mert akkorra már régen kiöregszem a témából(én is kései gyerek vagyok, azt megfogadtam, h nem várok 40 éves koromig a gyerekkel)nem úgy terveztem, hogy most azonnal abbahagyom a gyógyszert, és ráállunk a dologra, de mondjuk jövő ilyenkor már szeretném, ha elkezdenénk(pont a diplomaosztóm után születne meg).Az anyagi dolgokat eddig is megoldottuk(amíg nem jártunk együtt megoldottam), ettől kevésbé félek, mint attól, hogy nagyon pocsék anya leszek, és nem leszek rá eléggé érett.
UI:nem tudom ki pontozgatja le a válaszokat, de szeretném megkérni, hogy hagyja abba, mert szerintem mind hasznos!





Igazuk van, akik eddig irtak.
Teremts meg mindent, és utána alapits családot. Az hogy hitelből van, mind1, csak legyen jó kereseted, amiből a hitelt törleszted.
Ezen kivül, szerintem csak a szeretet nem elég, szerelem kell két ember között, mert sajnos bármi elromolhat, és legtöbbször el is romlik.
Fiatal vagy, élj, utazz.





Figyelj.
Én is jártam a Te cipődben, annó, mikor 22 voltam. Már négy éve együtt voltunk, mindketten dolgoztunk, jól kerestünk, nem voltak anyagi problémáink. De albérletben laktunk a szüleinktől (nekem nagyon jó a kapcsolatom velük) 250 km-re, nulla segítséggel. Végül hiába győzködtem a páromat, hogy legyen baba, ő hajthatatlan volt, azt mondta, hogy albérletbe nem, majd ha lesz saját lakás (ami nyilván a banké még 18 évig, de mégis a tied is), egzisztencia, megfelelő háttér.
Szép lassan elkezdtünk keresgélni, megtaláltuk a megfelelőt, nem drágát, első lakásnak tökéletes, berendeztük, csinosítgattuk,, kicsit belaktuk és utána jöhetett a baba. És jött is,akkor én 25 voltam. A kicsi most már másfél éves.
Őszintén mondom, hogy nagy hülye lettem volna nem hallgatni a férjemre, mert ha akkor lett volna babánk, ma tuti még mindig albérletben lakánk, vagy valamelyikünk szüleinél. Egy gyerek bárhogy is nézed, nem kis pénzbe kerül, és a saját lakás megszerzése és egy csecsemő, nem megy egyszerre.
A tanulással kapcsolatban, én is nagyon szeretnék még tanulni, de még most sem érzem magam késznek arra, hogy egy másfél éves mellett nekiálljak, és minden elismerésem annak, aki baba mellett sulit végez. A lányom kiszipolyozta minden erőmet, rengeteg törődést és odafigyelést igényel és nem lehet csak úgy leülni a könyv mellé egy picitől. Főleg, ha az nyűgös, sírós, állandó anyaközelséget igényel.
Én is azt tanácsolom, hogy várjatok. Közösen építsétek fel a kettőtök életét, és utána jöhet a baba, akinek sokkal jobb lesz, ha egy biztnságos, szerető családba születik, mint egy olyanba, amiben anya rohangál a suliba, apa hajtja a pénzt és nincs elég idejük a picire.
Mert nem a baba jelenti a biztos családi hátteret, ahogy Te is írtd, azt nektek kell megteremteni a baba számára. És hidd el a 3 év múlva szülsz csak akkor sem fogsz lemaradni semmiről, lesz még elég időd vacsorát főzni a családodnak. Még meg is fogod unni.
És végezetül, hadd reagáljak még egy mondatpdra, hogy csak a szeretet köt össze benneteket. A férjemmel 8 éve ismerjük egymást, nyolc éve vagyunk egy pár, három éve házasok, én még ma is úgy szeretem, mint az elején, bár a rózsaszín köd fellszállt egy idő után a szerelem mégis megmaradt, és soha nem múlik el egy nap anélkül, hogy ezt nem mondanánk el egymásnak, ha máskor nem hát az ágyban elalvás előtt.
Sok pszichológus szerint a szerelem több eltöltött évtized után válik szeretetté, mikor az ember már valóban megteremtette a családját, és a gyerekek is felnőttek. 4 év nagyon rövid idő ahhoz, hogy elmúljon a szerelem, ha mégis elmúlt, akkor Neked nem ő az igazi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!