Anyukák, ti hogy döntenétek? (férj külföldi munkája)

Nem élünk nagyon rosszul, saját lakásunk van, igaz kicsi, de csak kevés hitel van rajta. Mióta azonban gyesen vagyok (gyed alatt megszűnt a munkahelyem, és nem találok még jelenleg mást) egyre kevésbé jövünk ki. A tartalékainkat lassan feléltük, most jutottunk el oda, hogy kijövünk minden hónapba normálisan, de félre nem tudunk rakni, és nem veszünk meg minden, ami azért kéne. A férjem viszont már régóta szeretne néhány tanfolyamot elvégezni ( c-s jogsi, nehézgépkezelő) mert ezzel többet kereshetne. Neki van munkája, ahol rengeteget kell dolgozni, de csak minimálbérre van bejelentve, a többit megkapja kézbe. Most egy ismerőse felhívta, hogy lenne külföldön munka, jó kereset, 2 havonta jöhetne haza egy hétre, szakmájában dolgozhatna, fizikai munka. Ő menni akar, mert hosszútávon megérné, mert a tanfolyamok és hitel szempontjából is egy kedvező megoldás lenne.

Elvileg 4 hónapra menne ki, ha megkapja azt a pénzt neki elég lenne bőven.

Amiért vacilálok:

-Kislányunk 2,5 éves, így is sokszor sír az apja után mert néha napokig nem látja a munka miatt.

-A mostani főnöke visszavenné biztos, de lehet nem tudná egy darabig megint bejelenteni (most kap utána támogatást)

-Elvileg csak a repülőjegyet kéne fizetni, meg egy kis költőpénz, a szállást a fizujából vonnák, tehát kb 300-400 euró kéne kezdésnek, amit meg tudnánk oldani, de mi van ha átverés lesz, mi van ha nem jön be a számítása? én nagyon félek ettől is.

-Szüleim túl racionálisak, ők nem hisznek ebbe, tőlük is minden nap azt kéne hallgatnom, hogy mi van ha átverés, ha ezt a pénzt és munkát is ami itthon van elbukja stb...

Tudom nem vagyok már gyerek, de adok a véleményükre, és igen is bántana, ha nem támogatnák ezt a tervet. Nagyon sok mindenben segítenek nekünk.

-sajnos túl aggódós vagyok, de extrém mód, tudom minden nap attól rettegnék egész nap, hogy mi van ha lesz vele valami, és én nem is értesülök róla, nem tudok menni hozzá azonnal, v agy ne adj isten még nagyobb baj történik...Tudom nem szabad így hozzáállni, de én sajnos ilyen vagyok...

Ti hogy döntenétek? akiknek párjuk külföldön van, attól is jól jönne néhány biztató szó...