Mi a véleményed az ilyen anyukáról?

Jó neki! Miért baj, ha valakinek megkönnyítik az életét? Panaszkodni meg mindenki szeret, az is akinek semmi gondja.

Jó neki! Néha irigylem az ilyen anyucikat! Én magam vagyok 3 gyerekkel,apa későn jár haza,anyós ,anyám ,tesók...mindenki melózik,segítségem semmi.Még is élek,és jól neveltek a gyerekeink.Ha tetszik ha nem vinnem kell őket ha vásárolni megyek is,nem szedik szét a boltot sem.Nevelni kell őket,ennyi a titok,és meg lehet velük jelenni is! Az említett Anyukának nem való az anyaság,inkább teherként éli meg úgy gondolom.De ez az Ő problémája,ha apuka ezt végignézni szó nélkül, a mama is asszisztál hozzá,akkor hajrá!

Semmi.Miért kellene bármi véleményt alkotni,és leszűrni belőle.Tényleg jó neki.Ennyi.Nekem is van segítségem,akkor most engem is elítélnek ezért?Én örülök,nem panaszkodom,mert nincs rá okom.Élhetnénk jobban is,ami az anyagiakat illeti,sokszor kell kalkulálnom,hogy a gyereknek minden meglegyen,amire szüksége van,és inkább magunkon spórolok,de nem panaszkodom.Anyagiak terén pici segítséget kapunk,de én másban mérem a segítséget.

Semmi. Nekem is van segítségem és ha egy mód van rá én is rábízom valakire a fiam, ha nagyobb bevásárlást kell csinálnom. És? Ettől még nagyon is szeretem a gyerekem, foglalkozom vele, tökéletesen ellátom és egyáltalán nem élem meg teherként az anyaságot. Nem igazán értem miért baj, ha valaki megkönnyíti az életét, ha megteheti.

Szerintem ezzel nincs gond,gondolom irigykedsz.Gyerekkel tényleg macerás vásárolni akkor megyek amikor már végeztem a munkámmal,és mielőtt a gyerekért megyek a bölcsiben,nagy bevásárlásnál beadom a mamához.

Hát nem tudom. Ebben a kérdésben én is hasonló vagyok. Persze azzal a különbséggel, hogy én főzők és nálunk én dolgozok (páromnak sajnos 1 éve felmondtak-2 éves a lányunk). Viszont mióta szültem én nem nagyon szeretem magamat vagyis amit a tükörben látok. Hol kevesebbre fogyok mint voltam hol hízok mindenem lóg és kerülöm a régi-régi ismerősökkel való találkozást nehogy megjegyezzék magukban mennyire ,,leépített" a gyerekvállalás. E mellett kifogásként a páromnak minidg azt mondom, hogy a lányom hisztizik ezért nem megyek vele ketten a boltba de az az igazság, hogy sehová nem megyek csak vele. Sajnálom ezt, de persze azért folyton együtt vagyunk. Ha viszont jön a párom is akkor együtt mindannyian sokszor elmegyünk valamerre. Valahogy annyira szerencsétlennek érzem magam egyedül, hogy semmi erőm nincs még a kislányomat is fegyelmezni. Ha van egy rossz szituáció úgy érzem nem tudom megoldani :( Szükségem van a párom árnyékára, hogy feltegye a termékeket a futószalagra, hogy kifizesse stb amíg én a lányomat szórakoztatom. Sokszor el is utazunk néhány napokra vagy együtt megyünk játszótérre. Olyan is sűrűn van, hogy csak ők mennek boltba vagy hintázni amíg én dolgozok itthon. Kb havonta 1x van olyan, hogy én egyedül a kislányommal valamerre elmegyek mert muszáj. Nem tudom miért van ez és sokszor elgondolkodtam már ezen én is. Emiatt rossz anya vagyok én is? A kislányom szeret engem és én is őt és sokak szerint elkényeztetjük... foglalkozok is vele sokat (szobatiszta és már szépen beszél 2 évesen)sokat játszok vele, énekelek neki mondókázunk vagy csak simán fogócskázunk, mert ő ilyen huncut fajta. Nem gondoltam volna eddig, hogy mások szerint a jellemi fejlődésére hatással lehet az, hogy ritkán megyek vele csak ketten valamerre... (persze vagyunk kettesben csak itthoni környezetben) Tényleg befolyásolhatja?