Miért érzik sokan bántónak, tolakodásnak, ha megkérdezik tőlük, hogy tervezték-e a babát?

Én kicsit olyan "pletykakészítőnek" tartom ezt a kérdést.

Ha azt mondom nem terveztük, akkor "képzeljétek, azt mondják becsúszott a baba" vagy "olyan nincs is,hogy becsúszik" és hasonlók,

ha pedig azt mondom, hogy igen, akkor meg "néézd, gyereket akarnak, pedig még nincs meg ez meg ez meg ez az életükben vagy mert még csak/már ennyi meg ennyi idősek" és sorolhatnám.

Szerintem ez magánügy. :)

Kérdező: Szerintem sincs abban semmi, hogy nem terveztétek kifejezetten. A lényeg, hogy végül jó szülei lesztek, szerintem sem kell túldramatizálni.

Viszont elgondolkodtam azon, amit írtál. Hogy majd elmondod a gyereknek. Lehet ezzel egyedül vagyok, de abszolút nem érdekel, hogy engem terveztek e :D Úgy értem, ettől nem szeretem jobban vagy kevésbé a szüleimet (akiket amúgy tejes mértékig szeretek). Az igazság, hogy engem a tesóm és az apukám szerettek volna nagyon. Anyukámnak volt egy első, sikertelen terhessége, a bátyámmal pedig veszélyeztetett volt, nehéz terhesség, nehéz szüléssel. Megértem, hogy "nem vágyott rám". Most, hogy én is terhes vagyok végül is érdekes tudni, hogy hogy érzett ő, de semmi extra következtetést nem vonok le :) Szóval érdekes, hogy ugyan nem is érdekel, hogy terveztek e, de jó tudni a sztorit így, hogy már tudom, hogy rendben felnevetlek :) Na, ezért gondolkodtatott el, hogy majd alkalomadtán te is el fogod mesélni a gyerekednek.

Mi sem terveztük a 4. babót,ezt nem is titkoltam soha,bátran vállalom,szeretve van Ő is. Nálunk inkább azt feltételezik,hogy direkt egy másik neműre hajtottunk. Nem szeretem ha feltételezgetnek. Gondolom ezzel mások is így vannak!

De vannak olyan emberek,akik bár nem csinálnak ügyet abból,hogy tervezett vagy nem tervezett a gyerek,mégis nem kürtölik szét,hogy mi van,és úgy gondolják,hogy semmi közük nincs hozzá. Ennyi erővel tényleg meg lehetne kérdezni,hogy szoktatok e szeretkezni a Pároddal,vagy elég nagynak tartod e a szerszámát- kb ugyan az a kettő. Mit éreznél,mit gondolnál,mit válaszolnál ha feltennék ezeket a kérdéseket?

Én is potya gyerek vagyok,negyedikként jöttem. Anyuék jól bepiálva,még ovis koromba mondták el,hogy "téged nem akartunk,de jöttél. Ne értsd félre,nem úgy nem akartunk,mert szeretünk"

A szavak megmaradtak bennem. Szeretetben nőttem fel és szerintem ez a lényeg!

Nem érzem,hogy el kellene mondanom majd a Fiamnak,hogy Ő nem várt meghívóra. Ha úgy hozza az élet (valamelyik gyerekem abba a helyzetbe kerül) mondom el,addig nem tartom fontosnak ezt az infót megosztani egyikükkel sem.