Miért van az, hogy ha hisztisebb a lányom, rögtön azt gondolják az emberek, hogy elrontottam?

Szerintem egyáltalán ne foglalkozz másokkal. Én is ugyanezeket tudnám elmondani a fiamról, olyan volt kicsinek, mint a lányod. Ő kb. 6 hónapig csak sírt, nagyon mást sem csinált. Persze hogy állandóan kézben volt!

Mára csupa mosoly 17 hónapos rosszcsont, de pl. még mindig ölben alszik el, és vannak nagyon nyűgös napjai is. Én egyszerűen nem mondok semmit olyanoknak, akiktől várhatóan a "bezzeg az én gyerekem..." jön majd. Ha az alvást kérdezik, annyit mondj, hogy semmi gond vele. Hiszen nincs is, kialakult, bevált szokásaink vannak. Nem kell részletezni, úgysem érti meg senki, akinek nem ilyen a gyereke. Hagyd őket a f.nébe! :)

Szerintem te magad nem érzed jól magadat, te magad gondolod, hogy valamit elrontottál. Ha ez nem így lenne, akkor meg sem hallanád észre sem vennéd ezeket a megjegyzéseket.

Nekem állandóan kézben volt föleg a nagyobbik, mindig is amondó voltam, hogy ha sír fel kell venni, föleg az elsö 1 évben fontos ez, de késöbb sem a szeretet megvonás a törödés elhagyása a megfelelö büntetés.

Aztán azért is kézben volt mert én szerettem azt. Nem szokott hozzá, mint egy normál gyerek ahogy egyre jobban a világot akarta látni egyre jobban mászott le a kezemböl. Na ez az a pont ahol ellehet rontani, ha a szülö ekkor nem engedi le.

Amit te tettél nem elrontás, és semmi de semmi féle képpen nem negatív. Ezért tedd helyre magadat és TE gondolkodj másképp, fogadd el, hogy az hogy állandóan kézben volt ez nem elrontás.

Mennyi idős? Sztem a nevelést olyan másfél, 2 éves korban lehet igazán elkezdeni, akkor kezdik megérteni a picik a következetességet.

Meg tudom érteni a problémádat, és nem irigyellek. Vannak mintababák, meg problémásabbak is. Ez nem feltétlenül irányadó arra nézve, hogy később milyen gyerek, vagy felnőtt lesz majd belőlük. Szóval az, hogy valakinek milyenek a nevelési módszerei, jók-e vagy rosszak, az majd kiderül, ha felnőtt a gyerek.

Szomorú,de azt kell mondanom,h. a mai társadalomban ez minden napos,hozzá kell szoknod! Bár mit csinálsz,vagy a gyerek bár mit csinál,soha nem lesz jó másoknak! Az emberek jó része alapból tele van előítéletekkel,bármiről is legyen szó! Sokan vannak ilyen fajin felfogással megáldva,h. ha a pici baba hasa fáj,azt is a szülő hibájának tudják be...Ezekkel semmit nem tudsz kezdeni... Én magam nem voltam ilyen helyzetben,a fogak kibújását is csak akkor vettük észre amikor már kint voltak,így elképzelni sem tudom mennyire rossz lehetett sokszor a fékevesztett sírást hallgatni...

Igyekezhetsz elengedni a füled mellett,vagy nem beszélni a témáról azokkal az emberekkel,esetleg szóba sem elegyedni velük,de konkrétan egyik sem segít,mert ha nem Neked mondják,hát más előtt kritizálnak majd...

Minta Anyuka vagy,mert igyekeztél enyhíteni a kicsi szenvedésén!! szereted Őt,ami a legfontosabb!!! ezt tartsd szem előtt,ne mások "okos" mondatait!!

:-)

Jó egészséget!!