Nem tudom, mit csináljak, legyen keresztelő vagy ne?

Mivel mi nem vagyunk vallásosak (én nem is vagyok megkeresztelve, csak a férjem), nem is akartam "álszentként" a templomba vonulni a kisfiammal.

Úgyhogy mi a névadó ünnepség mellett döntöttünk, a városházán a házasságkötő teremben tartottuk anyakönyvvezetővel, összekötöttük az első szülinap megünneplésével.

Tehát nálunk "névadószülők" vannak: a húgom és az öcsém. Ha lesz még egy gyerekünk, akkor a férjem testvére lesz a "keresztanya", a párja meg a "keresztapa".

Nálunk az a hagyomány (családom belül), hogy az első gyereknek az édesanya családjából választunk keresztszülőket, a férjem is egyet értett ezzel.

Ha ti nem szeretnétek/te nem szeretnél, semmiképpen ne tartsatok keresztelőt. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a gyereknek ti vagytok a szülei, új család vagytok, és úgy lesz, ahogyan ti akarjátok. Ha meg nincs ellene kifogásotok, tehát nem arról van szó, hogy elzárkóznátok előle, akkor miért ne legyen meg anyukádnak az öröme?

Én templomba semmiképpen nem mentem volna, de természetesen én nem te vagyok, tehát ez csak az én személyes véleményem.

Szerintem szép hagyomány, még ha nem is gyakorolom a vallást enyhén szólva. Olyan nekem, mint a templomi esküvő: szép.

Nincs korhatár, 3 évesen is megkeresztelhetitek. Nagyobb korában bonyolultabb, mert "tanfolyam" kell, és érteni is fogja. Egy nem vallásos szülő pedig hogy nevelje vallásosnak a gyerekét?

Ha nem ráz tőle a hideg Titeket, miért ne legyn keresztelő? :))))

A keresztszülők meg kell hogy legyenek keresztelve, a férjed nem baj hogy nincs.

Mi nagyon nem vagyunk vallásosak, de keresztelőt szeretnénk majd, pár hónaposan.

Nemrég olvastam egy hasonló kérdést a keresztelőről. Nekem furcsa, mert nálunk Erdélyben, még ha a szülők nem is vallásosak, a gyerekek mindig meg vannak keresztelve. Nem tudtam, hogy ez Magyarországon kérdés. Mi sem vagyunk vallásosak, kétszer megyünk évente templomba, karácsonykor és húsvétkor, de meg vagyunk keresztelve, valljuk a hitünket és gyerekekként mindketten szerettünk templomba járni. És - ahogy ezt az említett korábbi kérdésnél is leírtam - naggyon jó biznisz vallásosnak lenni, főleg a reformátusoknál, rengeteg olyan kiváltságod lehet, ami máshogy nem, ráadásul persztizskérdés egy felnőttnek, ha presbiter, vagy gondnok. És a templomok is mostanában nagyon gyermekkzpontúak, ifjúsági csoportjaikkal, gyerekeikkel kirándulni járnak, ingyen viszik őket táborokba, külhonba.

Szerintem csak előnye válhat belőle, ha megkeresztelitek és később templomjáró lesz. Nem kell attól nektek vallásosnak lenni.