Hogyan emelkedsz felül, amikor mindenből eleged van, frusztrált vagy egy kétéves mellett?

nehezen :)

és ilyenkor eszembe jutnak Vekerdy doktor szavai hogy tök mindegy hogy néz ki a lakás, a lényeg hogy a gyerek szabadon alkothasson, és ne szóljunk rá folyton, mert ezzel tesszük neki a legjobbat ha nem frusztráljuk folyton

a mi lakásunk folyamatos csatatér, éjjel takarítok, nappal jön az általad is leírt szituáció :)

majd ha nyugdíjas leszek szépen kitakarítok és beülök a rend közepébe, addig meg megerősítem magam és gyönyörködök a kupi közepén a gyerekembe, végül is ezért szültem

de átérzem a szavaidat ugyanezt éljük most mi is :)

2 évesen már elég értelmsek, hogy megértsék a nemet, és vissza pakoltassak vele mindent.

Felmászni 2 évesen már szuperül tudnak, vannak tiltott helyek, de van ahova lehet.

Ha ezt írod egy 1 évesröl akkor megértelek, mert nekem 11 hósom csinálja ezt, a 2,5 éves kb 1,5 éves korától már nem ilyen nehéz eset. Ha szétpakol vissza kell pakolnia, játékait csak 1x egy nap pakoljuk össze, ha kihozza a konyhába vissza kell vinnie....

De hogy kérdésedre is válaszoljak, egyszerüen mikor alszanak akkor nem csinálok semmit. Most elkezdtem a hobbimnak élni, minden hétfön este megyek egy körbe ahol hobbizunk. Ha jó idö van kiszabadulok a házból a játszóra. Vagy felhívok embereket hogy értelmes szót is halljak.

Nehezen. Képzeld el, amikor nekem ott volt még egy fél éves csecsemő is a 2 éves mellett.

Segítséget nem tudsz valakitől kérni? Anyagilag hogy álltok? Ha megengedheted magadnak, akkor heti 1 alkalomra hívj valakit vasalni.

A napi mókuskerék ellen meg a kikapcsolódás a legjobb, nem tudsz néha egyedül elszabadulni valahová?

Én épp ezért csak déli alvásakor pakolok össze, meg az esti altatás előtt. Addig a játékai szabadon vannak...

Igen, ez így kupi hatás, de legalább tisztaság van, és alapjában véve rend is, csak hát a kis művész játszik, alkot, pakol :)

Ne ragaszkodj annyira görcsösen a rendhez (nagyon nehéz, nekem is hónapokba telt), és akkor nem leszel annyira mérges sem ;)

Kitartást! Lassan eljön az az idő, hogy túl jut ezen az időszakon is.

Apára vagy nagyira kéne bízni néha, pár óra egyedüllét csodákra képes.

Mondjuk sok jóval nem tudlak kecsegtetni, nekem három van, a legkisebb csinálja most ezeket (egy múlt), a nagyobbak is még kicsik, szóval hetente legalább egyszer kifakadok, hogy az egész munkám tök sziszifuszi, semmi látszatja nincs annak amit csinálok stb. Ez persze nem így van de én így érzem.

Amikor a takarítást követő 5 percben körbepisilik a wc-t, összelekvározzák a villanykapcsolót, kiöntik az almalevet stb. Mert ahogy nőnek, önállósodnak, de persze nem megy minden tökéletesen még...

Én mindegyik gyerekemnek írtam egy füzetet az aranyköpéseikkel (két évesen ez el is kezdődik kb.), és ha nagyon rossz passzban vagyok, akkor beleolvasok, és mindig elröhögöm magam, és arra gondolok, hogy ha másért nem is, hát ezért megérte!

És persze a mosolyuk, az ölelésük pótolhatatlan még a legnagyobb kupi közepette is!