Mi a véleményed erről?

Gyerek nevel gyereket.

És itt nem a korosztályt nézem, hanem a lelki hozzáállást. Én egy oriásra nőtt gyerek vagyok. Van egy lányom, imádom. Bár tudom mi a felelőség, törődök is vele, de ha meghaladja a képességeimet a dolog akkor menekülök a feladatok elöl. Ilyen például, a betegség. Utálok orvoshoz járni, nem is megyek, de a lányomat ha vinni kell akkor is csak a rossz hangulatom van. Meg sem tudom vígasztalni a gyereket az orvosnál. KÉrdezni nem tudok az orvostól. Ápolás nyűg mint minden gyerek számára, pláne ha még sok ellenkezéssel társul.

Aztán ott van hogy sokat bohóckodom vele. Mivel ezt látja ő is. Ezt még nem tartom bajnak, de ha a fegyelem rovására megy akkor, jön a szigor, ami nálam szélsőséges.

Anyám egyszer megkérdezte na milyen érzés aggodni. Semmilyen nem aggodok a lányomér, de nagyon vérezne a szívem ha valami baja lenne. Durván azt is lehet mondani komoly dolgoknál nincs felelőségérzet, csak menekülés.

Sokan mondanák ilyet erre,hogy minek nekem a gyerek. Én nem magamnak szültem, hanem az életnek, úgy is kezelem a lányomat mint egy külön véleménnyel rendelkező személyt. Még akkor is ha tudom, hogy a gyerek nem tudatosan használja a megtanult szavakat.