Mit gondoltok arról, aki folyton boldog, sosem panaszkodik, mindig minden rendben van vele/velük?

Nem vagyok folyton boldog, de nem is panaszkodok. Minek?:) Férjemmel, anyukámmal, egy-két barátnőmnek persze mondom néha, de attól speciel kiakadok amikor szinte ismeretlen szomszédtól hallgatom mindig hogy neki milyen rossz. Empatikus vagyok én, de vannak saját gondjaim, minek hallgassam mások baját is? Az meg nem igaz, hogy valakinek tényleg mindig ilyen sz.r az egész gyereknevelés, ez már tényleg csak a saját rossz hozzáállása miatt van. Ha kicsit pozitívabban látná a világot akkor az is lenne. De neki könnyebb panaszkodni, a gyereket sürgetni állandóan. Csak tudnám hova siet?

Egyébként a kisgyerek tényleg ezzel jár:) vissza fogjuk még sírni ezt az állapotot. Ez a szomszéd biztos utál amúgy, de azért is mosolygok:)

Van egy olyan mondás, hogy "Inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak." Én is valahogy így vagyok ezzel, igaz, amióta megvannak a gyerekek, szoktunk beszélgetni a velük kapcsolatos problémákról a barátnőimmel, de a munkahelyemen pl. SOHA nem számoltam be a házassági problémáimról, mikor a többiek mindig az aktuális partnerüket szidták. Meg is vádoltak, hogy vetítek, pedig nem vetítettem, csak nem mondtam semmit, vagy lerendeztem annyival, hogy nálunk minden oké. Nem tarozott rájuk.

Valószínű, hogy az illető is úgy van vele, hogy nem fáraszt boldog-boldogtalant, akit úgysem érdekel. És jól teszi. :)

Én úgy gondolom, ez a normális. Mindenkinek vannak gondjai, de nem hiszem, hogy másokra tartoznak. Én is igyekszem így élni, nem is esne jól, ha valamiért sajnálnának. A munkahelyemen sok olyan ember van, akinek a magánélete nyitott könyv. Amikor elhagyta a férje, hangosan zokogott a folyosón, mindent kiposztol, jót-rosszat. Egyszerűen nem vagyunk egyformák. Neki így jó, nekem másképp, addig nincs is gond, amíg valaki nem érzi úgy, hogy másoknak is azt kell tenni, amit neki.:) Tehát, amikor ennyivel elintézi valaki, hogy "kisgyerek, ezzel jár", az nekem szimpatikusabb, mert én is ilyen vagyok. Nem jelenti azt, hogy mindig boldog lennék viszont, de igyekszem a dolgok jó oldalát nézni.

Pl. a hasfájás 4 hónapos korban el fog múlni...Nekem attól nem jobb, ha sajnálnak, mert egész nap üvölt a gyerek, szerintem neki sokkal rosszabb, neki fáj a hasa. Én csak hallgatom. És tudom, hogy egyszer vége lesz. Így ha megkérdezik, akkor nem csinálok ügyet belőle.

azt hogy csak egy kicsi gyereke van :)))))

amíg egy volt én is könyebben vettem a dolgokat de ahogy jönnek a testvérharcok, most tudnak rossz napjaink lenni....

Az hogy mondjuk nekem mint idegennek nem panaszkodik soha el nem hagyja a száját egy panasz szó sem, azt nem tartom furcsának. De hogy soha senkivel nem beszél gondokról vagy aggodalmairól vagy kérdéseiről ezt nem tudom elképzelni mindenkinek vannak rossz napjai, kellemetlen érzései, gondjai a gyerekneveléssel vagy bármivel.

Olyan persze lehet hogy magába fojtja és nem beszél a dolgokról sose (nekem a férjem ilyen egyszerűen azért mert ezt látta otthonról hogy ha beszélünk semmi nem lesz könnyebb pedig de, sokszor már attól könnyebb ha kimondja az ember) de hogy valóban SEMMI gondja az ég világon azt nehezen hiszem el.

Nekem mondjuk van pár olyan ismerősöm kisbabás körökből akik a "bezzeg anyák" akik mindig csak hallgatnak másokat majd kifejtik hogy náluk persze SEMMI HASONLÓ gond nincs nem volt és nem is lesz mert bezzeg ők így meg úgy csinálják:))) Az ilyen anyukáknak mindig tökéletes az életük tökéletes a gyerekük és tökéletes a házasságuk :) Aztán ha huzamosabb ideig jártok össze akkor ki-ki bukkan a máz alól egy két dolog amiből mindig kiderül hogy az ő életük se 100% vattacukor. De ez nem baj és így normális, szerintem legalábbis.

Esetleg pozitívan áll a problémákhoz??? :) 2 gyerekem van 3, és 1,5 éves. Férjemen kívül nincs segítség, ő is a 11 órás munkaideje után. Én napi 6-8 órát dolgozom itthon a gyerekek mellett. Ha negatív vagyok azt mondom. Jó sz@r nekünk, a gyerekszobában alig fér el a két gyerekágy, a férjem állandóan odavan, jajj, miért nincs itt valaki, akire rábízhatnám a gyerekeket, jajj, alig alszok 2-3-4 órákat éjszakánként. De ez hülyeség!!!

Tök jó, hogy ez a lakás az amiben élünk, mert nagyon alacsony a rezsiköltsége!!! Milyen jó, hogy van a férjemnek munkahelye!! Milyen jó, hogy mikor ennyi meddő pár van, nekünk természetes úton született két egészséges gyönyörű, okos gyerekünk!! Havonta kéthavont aelmegy a férjem munkahelyi vacsira, buliba! Nyavalyoghatnék, hogy de szemét, de tényleg??? Tök jó, hogy feltöltődik, jó csapat és motiváltak!!! Milyen jó, hogy találtam olyan tevékenységet a két gyerek mellett, amivel pénzt is kereshetek!!

Nincsenek gondjaink?? Jaj, dehogy nincsenek, de kire tartozik??? Arra aki megoldja, vagyis ránk. És igen, amit valamelyik válaszadó írt: Inkább legyen 1000 irigyem, mint egy szánakozóm!!