Éreztétek már úgy néha, hogy ha gyerekkel vagytok, halmozottabban támadnak a rosszindulatú emberek? (folyt)

Én inkább azt vettem észre, hogy gyakrabban kötekednek velem, ha egyedül vagyok a gyerekekkel, mint ha ott a férjem is.

És a durva az, hogy általában nők kötnek belém. Volt olyan, hogy a boltban nézegettem a gyerekjátékokat 8 hónapos terhesen, mellettem a 6 éves fiammal (unokatesónak néztünk ajándékot), a férjem meg bóklászott valamerre. Egy középkorú nő meg konkrétan nekem tolta a bevásárlókocsiját, és ahelyett, hogy elnézést kért volna, elkezdett üvölteni velem, hogy takarodjak odébb, attól ogy kismama vagyok még nem nekem áll a világ, meg egyébként is minek kell ennyi kölyköt a világra szarni (szó szerint idézek, mellesleg teljesen simán ki tudott volna kerülni, én már kb 10 perce ugyanott álldogáltam, kb. 20-an mentek el előtte mellettem) Na ennek a kismonológnak a végére ért oda a férjem (én addig még nem jutottam szóhoz) felvette az ölébe a fiunkat, és megkérdezte, hogy mi a probléma hölgyem? Erre a nő rávágja,hogy semmi, és elrohan. Ez volt a legdurvább, ami velem történt, és azt azért hozzátenném, hogy általában nagyon kedvesek, segítőkészek velem az emberek. Néhány elrettentő példát leszámítva, mint amilyen a fenti is volt.

Van úgy, hogy az ember vonzza az iyleneket. Nekem is volt. egymás utáni napokon szinte. Először családostól sétáltunk a városban. Vártunk a zebránál amikor egy "hölgy", amúúgy tényleg az az igazi kalapos maskara 3 panelkutyával, de olyan morcossal, kb. lábszárközépig érővel odaértek. Az én kisebbik fiam nagyon fél a kutyáktól, oda is ugrorr szó szerint az apja ölibe, vagy hogy mondja,m felugrott rá. Erre a agyonkultúrált nő odaszól röhögve, hát mivan félsz a kutyáktól. Apja odaszól, igen fél. A nő meg röhög, de olyan gúnyosan. Majd megszólal, mit kell már csinálnod a cirkuszt. Na ezt apja nem hagyta szó nélkül, arrébküldte, hogy most menjen a dögjeivel, mielőtt feljelentem, amiért nincsen rajtuk szájkosár.

Másik másnap történt, kisfiammal a piacon sétáltunk. Az egyik sorból próbáltunk átvergődni a másikon, de közben a fiam megszólalt, hogy anya odamenjünk. Hirtelen nemtudtam mit akar, megálltunk. Néztem, hogy tudunk odajutni. De nem vettem észre hogy ezzel a kis gondolkodásunkkal feltartunk egy kedves középkörű nőt, aki habár elfért volna mellettünk, na mindegy. Épp elindultunk, erre nem bírta ki szó nélkül, oda búgott, hogy na döntsük már el mit akarunk. Hát a csodavigye el, a nyílt piacon nehogy már ne állhassunk meg. Kerüljün ki, nemhiszem hogy akkorra tragédia, hogy elvettünk az életéből 30 másodpercet. Szóval vannak ilyen emberek. Többnyire szó nélkül hagyom, mert az ilyenek, akik odaszólnak flegmásn, azoknak van valami gondjuk. Hisz ki az aki beleköt a másikba? Akinek jobb dolga sincs. Hát legyen vele boldog, hogy azt hsiz, most jólmegmondta :)

A férjem az már nem ilyen, ő visszaszól, mint a kutyás esetben is.

Még annyit, hogy férfitól, nem gyerektől, tehát számoljuk 22 éves kortól nem volt semmi attrocitásom. Nőtől meg sok. Pl férfiak mindenhol előreengednek. Volt a dokinál egy bácsi. Gyerekkel tudtam csak menni. Azt mondta menjek, ő ráér. Mondtam én is ráérek, erre van ez a délelőtt, nem azért vittem a gyerekt. De aranyos volt.

a nők meg mindig kihasználták ha babakocsival vagyok, volt aki rám is csukta az ajtót, majd egy tizenéves gyerek segített, ez a postán volt. A nő boldog volt hogy előttem bejutott:))))

szia!! :)

én leginkább azért irok h ha van kedved dumálni szólj :)

hasonló felállásba nyomulunk mint Ti :) 3.5 éves, lassan 2 éves és én 29 hetes vagyok :))

Te hány hetes vagy ? :)

Amúgy 2 kicsi gyerekkel terhesen az ember vonzza a bajt és a kínos szitukat :) pl mi csendben sehova nem tudunk bevonúlni , olyanok vagyunk mint egy rossz kabaré :))

írj ha van kedved hasonló szituban lévő anyukával dumálni :))