Mindenki ennyire vágyik vissza dolgozni? Kezdem azt érezni, hogy vmi ufó vagyok, mert élvezem hogy a gyerekeimmel lehetek és nem, nem vágyom hogy újra dolgozzak.

A 3.gyerekemmel vagyok itthon gyeden. Novemberben 2 éves lesz és megyek vissza dolgozni szóval nem arról van szó hogy a lábamat akarom lógatni, mert a szükség ugyebár nagy úr, a gyes pedig elég kevés, megélnénk úgy is csak nem jutna jónéhány dologra azt pedig nem szeretnénk.

Tehát a kérdésem az, hogy volt e más is aki kifejezetten irtózott attól a gondolattól hogy újra vissza a taposó malomba és a kicsi gyerek meg a bölcsiben vagy reggeltől zárásig bölcsiben-oviban? (nincsenek nagyszülők nálunk)

Mindenki ennyire fantasztikus munkával bír ahova élmény visszamenni? Nekem a munkám nem olyan amit különösen élveznék dehát azt hittem, nem én vagyok az egyetlen.

Kisgyerekes barátnőimmel ismerősökkel beszélve (és ezen az oldalon is) az jön le hogy már 1-1.5 éves gyereknél alig várják, mikor mehetnek vissza vagy ha 2 gyerek született egymás után akkor pedig főleg saját szavaikkal élve majd megőrülnek otthon. Még olyan is ezt mondja aki amúgy szintén nem szereti a munkáját. Kicsit olyan mintha a gyerekezés otthon valami szenvedős 1-2 év lenne amit muszáj túlélni de amúgy még a rossz munka is jobb mint otthon a gyerekkel?

Én se kedvelem a munkámat, (főleg a munkatársak miatt) de nem válogatok, mai világban örülök hogy van.

De kezdem azt hinni hogy valamiféle nem normális dolog ez hogy én örülök hogy itthon vagyok, egy percet se unatkozok, és nem csak a háztartásról főzés mosásról szólnak a napjaim (nem beszélve arról hogy ezt a dolgozó anyukáknak is meg kell csinálni vmikor).