Hogy kellett volna reagálnom, vagy megoldanom a dolgot?

Még tegnap történt, de azóta ezen pörgök, pedig tudom nem kéne...

Lent játszottunk kislányommal a ház előtt. Lakótelep, gyakran délutánra elég sok gyerek verődik össze. Meg is érkeztek az oviból a gyerekek, elkezdtek játszani körülöttünk. Kislányom is, aki oda ment hozzájuk. Ő 2,5 éves, a többiek 4-8 évesek vegyesen. Igazából nem játszott ő még különösebben velük, csak szaladt utánuk és nézte őket érdeklődéssel, általában 10 perc után ő mindig leszakad, mert leragad valaminél. Van egy 4,5 éves kislány, igazi kis diktátor. Többször volt már, hogy a kis barátnőjével ketten játszottak, és mikor a lányom oda ment hozzájuk elzavarta. A kislányom persze sírt, de mondtam neki, ne zavarja őket, biztos ketten akarnak lenni a nagy lányok, igaz ekkor is csak messzebbről nézte őket. Most tehát szaladt a többi gyerek után (kb 8an voltak), ez a kislány pedig megint mondta a lányomnak, hogy te nem játszhatsz, menj innen, és lökött rajta egyet. Kislányom persze megint sírt, kis mulya szegénykém ilyen téren, és érzékeny, és hagyja magát. Én meg mondtam a kislánynak hogy lehet hogy te Ramika nem akarsz vele játszani, de a többieket nem zavarja, így az ő nevükben ne beszélj. A többi gyerek mondta is, hogy aranyos a kislányom, nem zavarja őket. Amúgy ez az eset körülbelül már 4 szer megtörtént, most szóltam először, mert kicsit már bántotta a "csőröm". Nem is volt semmi gond, Ramika megértette, eltelt negyed óra, talán elesett, és sírva ment az anyjához, valószínűleg akkor bukott ki a kislányból, hogy rászóltam. Anyuka persze jött oda hozzám, hogy ha az ő gyereke nem akar az enyémmel játszani, nehogy már én mondjam meg, hogy kell-e vagy sem. Én meg persze közöltem vele, hogy lehet hogy ő nem akart, de a másik hét igen, és nehogy már az a kislány mondja meg hogy ki kivel játszhat. Erre ő azt fröcsögte, hogy akkor se én intézkedjek, oldják meg a gyerekek. Közöltem, hogy lehet hogy majd 12 évesen mondom neki hogy oldja meg, de egy 2,5 éves még nem képes erre.

Ekkor ő elrobogott, én meg csak ezen kattogok azóta is.

Tényleg probléma, hogy szólni mertem egy 4,5 évesnek, hogy ne piszkálja folyton a lányom? Ismerem a kislányt is, meg az anyját, mi mindig minden játékot megosztottunk vele, a kislányom sokszor kínálta keksszel, gyümölccsel ha épp volt nálunk, tehát ismerjük őket. Amikor csak ketten játszanak megértem, hogy zavarja a kisebb Ramikát,de most itt nem erről volt szó. Amúgy kedvesen szóltam a kislánynak, tehát nem ijedt meg vagy ilyesmi Én hibáztam?