Nehezebb úgy albérletet találni, ha egy anyuka 2 kisgyerekkel szeretné kivenni?

Persze, hogy nehéz. Mi gyerek nélkül mentünk albinézőbe, mindegyik helyen megkérdezték, tervezünk-e gyereket a közeljövőben... Meg is mondta az egyik (férfi), hogy volt előttünk egy egyedülálló anya kisgyerekkel, na, annak soha nem adná ki.

Féltik a lakás állapotát, durva, de kb. úgy állnak a kisgyerekhez, mint kutyához/macskához.

Meg aztán gyerekes embert nehezebb kitenni is onnan, emiatt is ódzkodnak.

Az, hogy egyedül neveled őket, még pláne negatívum ezeknél, mert ugye egy fizetés, fél, hogy nem fizeted majd a költségeket.

Persze nem mondom, hogy mind ilyen, de én -hangsúlyozom- gyermektelenként ilyenekbe botlottam mindig.

Utolsó!

Mi az, hogy ilyennek ???

Egy emberről beszélsz!

Nem ártana tiszteletet mutatni!

Attya ég micsoda "emberek" vannak.... Mondjuk nekem ilyen főbérlő sem kéne, de mindegy, visszakapja az élettől....

Nehéz találni, de nem lehetetlen, mi is egy 2 gyermekes egyedülálló anyának adtuk ki a régi lakásunk. Meg sem fordult a fejünkben, hogy nem adjuk ki gyerekesnek, pedig ekkor még nekünk sem volt gyermekünk. És azóta is tisztességesen fizet, vigyáz a lakásra, mindig pedáns rend van, számlák rendben, pedig nem veti fel a pénz... Előttük egy fiatal pár bérelte, totál igényesnek tűntek.... fel kellett újítani utánuk a lakást, olyan bulikat rendeztek. És szerencse hogy 2 havi kauciót kértünk, mert az utolsó hónapban mielőtt mentünk volna a pénzért leléptek. Pont fedezte az utolsó havi lakbért, még a rezsit. De pl a károkat amiket okoztak nem térítették meg... Úgyhogy szerintem ne általánosítsunk...

Ez attól függ, hogy hol, és hogy miféle albérletről van szó. Igaz, nekem csak egy gyerekem van, de sokáig neveltem egyedül, és sosem volt gondom ebből.

Az is igaz, hogy én pl. mindig bútor nélküli lakást kerestem, ott ugye nincs is semmi szinte, amit a gyerek megrongálhatna, a bútorok a sajátjaink. A szerződésben mindig benne volt, hogy kiköltözés előtt festünk, mert mi is frissen festve kaptuk meg a lakást, tehát ebből sem volt gond. Aztán ami még sokat számított, hogy eddig az összes lakást ingatlanközvetítőn keresztül vettem ki, sosem a tulajjal találkoztam először. Na meg mifelénk az időzítés is fontos. Minden alkalommal nyár elején költözködtem, ami itt, egy egyetemi városban azt jelenti, hogy rengeteg az üres lakás, és minden tulaj örül neki, ha nem áll üresen a lakása szeptemberig, hanem már nyáron is van valaki, aki fizeti a lakbért, na meg a rezsit. Ilyenkor szerintem bárkinek kiadják a lakásokat, úgy örülnek neki, ha jelentkezik valaki. De tanítási idő alatt is vannak lakások, amiket nehezebb kiadni. Nem annyira azért, mert rossz környék, hanem pl. mert kicsit kieső helyen van, nem annyira jó a közlekedés, pl. ritkán járnak a buszok, vagy ilyesmi.

Illetve ott van még a kaució. Ha azt látják, hogy ezt az ember gond nélkül kifizeti, akkor nem gondolják azt, hogy később nehézségei lesznek, vagy ha mégis, hát azért van akkor is mihez nyúlni. Úgy értem, én már az első találkozásra vittem magammal a kaució összegét, és ha tetszett a lakás, rögtön le is tudtam tenni foglalónak.

Plusz ha úgy látod, hogy nehézségek lehetnek, akkor még mindig ott van a befogadó nyilatkozat, így ha nem fizetsz, nem köteles a tulaj ezt eltűrni, mert valaki garantálja, hogy ilyen esetben mehettek hozzá lakni.

Legvégül pedig: ha valaki már tapasztalt albi-kereső, akkor már a hirdetésből ki tudja szűrni, hogy kinek szánják a lakást. Néha bele is írják, hogy főleg dolgozó párnak, vagy kis családnak (pl. max. két gyerekkel), vagy diáknak, vagy kinek szeretnék kiadni.