Volt valaki úgy, hogy elég sokáig nem viselte jól a kisgyerekeket a közelében, ameddig nem szült sajátot?

Én!

Sőt, most, hogy van egy lányom, a mai napig nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel.

Az enyém persze más, de amúgy sosem szerettem a gyerekeket, nem találom velük a közös hangot, idegesítenek a mai napig.

A lányomat nagyon szeretem, attól ne félj, hogy nem fogod szeretni, a saját gyerek teljesen más.

Én is! :-)

A mai napig nem érdekel más gyereke, egyszerűen nem szeretem őket. Főleg a picik, de a tizenéves sem izgat.

Nekem is egy lányom van, imádom bármit megtennék érte! Teljesen más a saját gyermek hidd el imádni fogod!

Nekem volt kisbaba mindig a közelebne,öcsém is későn született,tudtam mit kezdeni egy kicsivel,hisz őt etettem,pelenkáztam,fürdettem születésétől kezdve.

De elvilseni sokáig nem tudok egy gyereket se a sajátunkon kívül,visitanak,hisztiznek,vagy csak irritálóan énekelnek,kiakaszt.

A saját az más,őt elhallgatom egész nap,imádom ahogy gagyog,de ennyi,másét nem.

Én is így vagyok.

Olyan húsz éves koromig egyáltalán nem is akartam gyereket. Hidegen hagytak mások porontyai, nem érdekeltek az emberi sorsok.

Aztán összejöttem életem szerelmével és pár év után beadtam a derekam egy babára (később még egyre).

Mindkettőt imádom, egyszerűen nem tudom elképzelni magam nélkülük.

Az idegenekhez való hozzáállásom annyiban változott, hogy minden szomorúbb, gyerekkel kapcsolatos történeten elbőgöm magam (pl amik a Naplóban szoktak menni).

Viszont idegen gyerekekkel továbbra sem tudok mit kezdeni.

Nekem is így volt és így is maradt, más gyerekétől ideges leszek. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele igazán, nem szeretem ha rám bízzák vagy bármi nem tudom miért. A sajátjaimat persze imádom 3-an vannak:)

Van olyan barátnőm aki meg tökre szereti a gyerekeket, míg nem volt neki saját akkor is, meg most is. Olyan önbizalommal nyúl hozzájuk, nem aggodalmaskodik:) Szeretik is általában az idegen gyerekek is. Hát van aki ilyen, van aki olyan.

Engem is kifejezetten idegesítettek a gyerekek, még a rokonságból is, kivéve persze kistesó (16 év a korkülönbség köztünk), sőt, van egy másfél éves keresztfiam is, de valahogy ő is hidegen hagy, meg kell erőltetnem magam, mert vele azért illik foglalkozni.

DE van egy tündéri 13 hónapos kislányom, és Ő AZ ÉLETEM!!!!

Úgyhogy nyugi, a saját gyerkőc teljesen más :)

Jelentkezem én is!

Soha nem szerettem a gyerekeket,idegesítettek,nem tudtam velük mit kezdeni.

Nyilván nem bántottam őket,meg semmi ilyesmi,félre ne értsd!

Sajátot viszont akartam és van is egy 1,5 éves kisfiam.

Csak ő érte élek,ő a mindenem!

A többi gyerek továbbra sem foglalkoztat,de ez nem zavar.

A sajátomért ölre mennék és nekem csak ez számít.