Csak nálam rohan mindig a lakás? :- (

Én eléggé rendmániás vagyok és nálunk kutya is van.

Minden reggelem azzal kezdődik, hogy gyorsan felporszívózok, feltörlök, ha a gyerek nyugisabb és jobban elvan, WC-t tisztítok, port törlök, mosást teszek be. De ha nyűglődik a járókában átteszem a hintájába, amiben van biztonsági őv, vagy az etetőszékbe megy. Ha még van dolgom, kaphat kis majszolni valót, vagy játékot, esetleg ha már a nagyjával megvagyok kiveszem és mászkál körülöttem, de mindenképp megcsinálom amit szeretnék, mert Neki is meg kell tanulnia, hogy van dolgom. :)

Sikerül úgy csinálnom, hogy amikor ő alszik én mindig tudok enni, vagy netezni, pihenni és mi is sokat vagyunk lent. Délelőtt és délután is. :)

Szóval két gyerekkel és nagyobbal tuti nehezebb, de meg kell tanulniuk, h van dolgod. A nagy be is segíthet a kicsi meg nézzen a pihenőszékből, járókából, stb. :) Vagy tedd ki egy takaróra és ott pihizzen. :)

Anyuka vagy, találd fel magad, mert muszáj, h mindenre jusson idő. :) Én pl ha reggel nem csinálom meg amit szeretnék és a délutáni alvás alatt a maradék teendőmet, plusz pihi és kaja, akkor estére marad, amitől kivagyok, mert olyankor szeretem az időt magamra szánni és a Férjemre. :))))

Szóval hajrá, időbeosztás kérdése minden. :)

Üdv: Egy egy éves kislány anyukája. :)

Szia! Nekem van egy 2,5 éves lánykám meg egy 8,5 hónapos kisfiam.

Aludni max fél órát alszanak egyszerre. Az arra kevés, hogy nézzek bután magam elé..pedig igényelném ezt a programpontot ;).

A kicsi amúgy is keveset alszik mostanában napközben. Már kint akar lenni, én meg kapkodhatok utána ugyebár. Ha beteszem a járókába, üvölt. Ráadásul kiváltottuk a tízórait és az ebédet már, és pontban 14 órakor ő már másra sem tud gondolni, mint a cicizésre. Szóval igénye van rám. Egyébként egy teljesen nyugodt, "elfoglalom magam" típusú kisfiú..egy szavam se lehet(ne) :)

5-fél 6kor kel reggel, kelti a nagyot is természetesen és indul a nap. Ebédig csak arra van időm, hogy megfőzzem az ebédet nekünk meg a kicsinek is. Berakjak egy mosást, esetleg felporszívózzak. Folyamatos mosogatás. Extra dolgok semmi. Vasalás vár(hat). Két naponta főzök. A nem főzős napon vagy az elmaradt házimunka van soron, vagy lemegyünk. A piacot is útba kell néha ejteni.

Ebéd után a lányom alszik. A fiam is.. fél órát. Aztán hipp-hopp 16 óra. Készülés (30 perc), lemenés (lecipelem a babakocsiban a kicsit, lányom jön hálistennek már ügyesen a lépcsőn). Lentlevés, feljövés: kicsi pancsi, evés majd naggyal vacsi, neki pancsi. Úgy alszik, hogy odafekszem az ágya mellé. Gyakorta bealszom, "apátok" kelt és akkor már csak nézek ki a fejemből (ez olyan fél9-9 körül).

Szóval, semmi üresjárat. Ha ahhoz igazodnék, amit az első ír (szokják meg, hogy dolgom van) hát nem sokat látnának napközben. Így is állandó lelkiismeret-furdalásom van, főleg a lányom miatt :(

Magyarul le van ejtve a lakás, amit muszáj megcsinálok, de a velük töltött idő akkor is fontosabb! :)

3 gyermekünk van, amíg a legkisebb itthon volt, addig is úgy csináltam, hogy beosztottam, hogy szinte csak PERCEKET töltöttem takarítással egy-egy helyiségben:) Most már ovis, a nagyok iskolások. Amikor mindenki elmegy itthonról, akkor végigmegyek a lakáson, de kb. így: 1-2 perc wc-takarításra, max. 5 a fürdőszoba, a folyosó 2 perc, a nappali 10 perc, a gyerekszoba és a mi szobánk 10-10 perc. Ha ezt minden nap megcsinálom, akkor nincs olyan nagy rumli:) A lakás van értünk, nem mi a lakásért:)

Minden hétre betervezek valamit: ruhák átválogatása, fiókok, szekrények, kamra. Csak egy-egy dolgot!

1,5 év a korkülönbség a gyerekeim között.

Ebben az időszakban nálunk is rendszeresen szaladt a ház.

Amiben tudtam, segítséget kértem. Anyukám elvitte a vasalatlant, néha küldött kaját. A többi meg ahogy sikerült..

Akkor lett jobb, amikor a gyerekek ovisok lettek és megvettük a játéktárolókat, amit felcimkéztem, hogy melyik rekeszbe mik kerülnek (pl. labdák, babák, babaruhák, stb). Onnantól kezdve az ő feladatuk volt a cuccaik pakolása. Na az első alkalom az úgy nézett ki, hogy kiborulva szemeteszsákokba pakoltam az összes vackukat és kiraktam az ajtó elé. Volt nagy fogadkozás, akkor megmondtam, hogy én csak kukába pakolok.

A gyerek bevonása a házimunkába nem működött sosem, eleve több ideig tartott, na meg nem is igazán segítség. Most hogy kisiskolások, már egy-két dolgot ki tudok adni, pl. porszívózás.

Szóval én csak azt tudom mondani, hogy próbálj ügyesen tárolni, ne legyen elől sok cucc. Én a polcokra nem engedtem sok csetreszt rakni a könyvek elé, egy polcon max. egy valami lehetett, így le tudtam porszívózni a könyveket, azt az egy valamit meg könnyű volt portörléskor megemelni.

A gyerekek játékainak a legjobbak a tárolódobozok, az IKEÁban kapható Trofast tároló, mert ebbe könnyű és gyors eltüntetni a játékokat.

Első vagyok. Nincs a lányom háttérbe szorítva attól még, hogy ha dolgom van, megcsinálom és közben dumálgatunk, énekelek neki és játszik a járókában, etetőszékben, vagy a hintában.

Nem kell egyből erre gondolni, de úgy érzem magam teljes értékűnek, ha a dolgaim készen vannak és a háztartás rendben. Nem tudnék odaadóan játszani, 9nfeledten egész nap, ha egy kupleráj közepén ücsörögnék és semmi nem lenne kész, na meg magamat sem pihenném ki soha. Ezért van ez, h néha egy picit hagyom magában játszani, addig megcsinálok mindent, majd tt a közös, önfeledt játékidő. Amíg alszik én is pihenek, feltöltődöm, vagy befejezem a házimunkát, amikor felkelt, onnantól megint egymáséi vagyunk. :)

Ha a gyerek miatt soha semmi másra nem szántok időt, akkor sok minden tönkremehet és az senkinek sem jó... A gyerekeknek is az a jó, h amit Vele töltötök az szuper, minőségi idő. :)

De persze mindenki úgy csinálja, ahogy Neki jó. :)

(első voltam. )