Azok az Anyukák akiknek nincsenek barátnői, nem unatkoznak, vagy nem érzik magukat néha "egyedül"?

Az én barátnőim olyan elfoglaltak, hogy alig-alig találkozunk. Vagy messze laknak és/vagy nekik is babájuk van, építkeznek, dolgoznak,... Nem érnek rám. :(

Nem unatkozom, mert itt a lányom, a háztartás,... Beszélgetni viszont nem igazán tudok senkivel. Párom este jön haza, fáradt, nem kíváncsi az én lelki "nyomoromra", a háztartással és gyerekkel kapcsolatos dolgaimra, "traccsolásra" meg nem alkalmas.

Néha átjön a sógornőm, vele lehet beszélgetni, de vannak dolgok, amiket vele sem lehet megbeszélni. Még csak 20 éves, gyereke sincs,...

Nekem meg nincs testvérem.

Szóval igen, sokszor hiányzik egy barátnő.

Igazán nekem sincs barátnőm, aki van is lesz@r.

De valahogy én nem érzem magam magányosnak, annyira lefoglalnak a napi teendők, van két gyerekem, egy 7 éves, és egy 1 éves. A férjemmel sokmindent meg tudok beszélni, és ha unatkozom, v a tököm is kivan itthol, megyünk valahova, v csak sétálunk, nézelődünk.

Néha azért vágyok egy kicsit "csacsogni", olyankor bemegyek a munkahelyemre a csajokhoz.

Unatkozni nem szoktam, viszont előfordul,h. egyedül érzem magam. Családommal és a párom családjával is szerencsére nagyon jó a kapcsolatom, de ők tényleg nem ugyanolyanok, mint egy barátnő. Sógornőm ikrei 1 hónappal a kisfiam után születtek, vele szoktam beszélgetni, de sajnos kb. 200km-re laknak tőlünk és nincs otthon netük, így marad a telefon.

A (volt) barátnőim közül csak nekem van gyerekem, ők szépen fokozatosan el is tűntek.

De néha tényleg jól esne valakivel beszélgetni.