Családosok, milyennek ítélitek meg saját helyzeteteket (anyagi, erkölcsi és bármilyen más téren)?

Jól állunk anyagilag. Tudunk félretenni, nyáron megyünk 2 hétre nyaralni.

Egy gyerekünk van, egyenlőre nem is szeretnénk többet. Én szeptemberben megyek vissza dolgozni, úgyhogy jelenleg az a legnagyobb problémánk hogy hogyan fogjuk megoldani az oviba és a hazajutást. Emiatt nagyon szeretnék részmunkaidős munkát találni. Úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül az országban....

Erkölcsi helyzetünk... ezt nem igazán értem. Nem lopunk-csalunk, annyi a fizetésünk ami után adózunk, a gyerekünknek azt tanítjuk hogy másokat tartson tiszteletben.

12-es vagyok: mi meg pont azért kapjuk a beszólásokat, mert (még) egyke a lányunk :-) Társadalmi szempontból úgy gondolom, a 2 gyerek az elfogadott.

Sok segítséget kapunk nagyszülőktől olyan formában, hogy imádnak az unokával lenni és mi élünk is ezzel. Ez is sokakban ellenérzéseket vált ki. Nem sokszor, hetente-két hetente pár órát, szóval nem nekik szültem :-) De manapság az a nézet az elfogadott, hogy egy anyának a gyerek 3 éves koráig kutya kötelessége 0-24ben a gyerekkel lenni.

Legfőbb baj szerintem a pesszimizmus! Nagymamám átélte a második világháború minden borzalmát, sváb származásúként a háború utáni szörnyűségekben is része volt. Mégis várta haza 2 kisgyerekkel több éven keresztül a nagyapámat, aki végül 1947-ben jött haza a hadifogságból. Ő megjárta Szibériát, éhezett, mégis 6 gyereket vállaltak be erre a világra, tisztességgel felnevelve. Mesélte, hogy bármilyen szegénység volt, mindig volt mit enni (még ha kevés is, és minden napra ugyanaz a krumpli vagy bab jutott). Húst havonta egyszer, ha láttak. Mégsem panaszkodtak, remélték, hogy lesz jobb. Dolgoztak szorgalommal, gyereket neveltek tisztességgel.

Mi is hasonlóan próbálunk élni. Voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is, de nem adtuk fel.

Férjem 30 éves agronómus, most másoddiplomás egyetemi képzésre jár, reméljük, megtérül majd a belefektetett idő, pénz és energia. Én 34 éves vagyok, két pedagógusi diplomával rendelkezem, most gyeden vagyok. Két gyermekünk van. Harmadikat nem szeretnénk egyelőre, mert nekem tetszik a nagyobb, 4-5 év korkülönbség, aztán persze lehet, hogy megbánjuk, mert kifutok az időből.

Egy szegényebb megye kisvárosában élünk, az itteni átlaghoz képest jól, az országos viszonylatban a középső réteg alján. Pénzügyeink rendezettek, pontosan kiszámítottak. Nincsenek nagy tartalékaink, de nem jelent gondot kifizetni a 70ezres házhitelt havonta. Minden költést pontosan vezetek egy excel táblázatba, tudom, mire mennyi mehet, beosztással élünk. Egy évben többször van lehetőségünk 1-1 napos távolabbi kirándulást megszervezni, illetve mindig van 1 hét nyaralás.

Erkölcsi megbecsülés szempontjából szerencsénk van, itt még számít a "diplomás, jól kereső" ember.

Ennyi jutott most eszembe, remélem, elég. :-)

16-os válaszoló vagyok.

Én meg örülök, hogy ebből a kérdésből nem lett vita, irigykedés.

Szeretem olvasni az ilyen válaszokat, pislákolni, világítani kezd a remény, hogy van még értelmes, szorgalmas, törekvő réteg itt ezen a fórumon.