Családosok, milyennek ítélitek meg saját helyzeteteket (anyagi, erkölcsi és bármilyen más téren)?

Milyennek ítélem meg? Anyagilag középosztály. Nincsenek millióink félrerakva megnézzük mire költünk de jut élelmiszeren és rezsin, ruhán kívül 1. szórakozásra 2. megtakarításra 3. ha vmi rendkívüli dolog bejön akkor sem kell forintot számolnom hó végén. Hálistennek. Szerencsések vagyunk, de meg is dolgozunk érte.

Mik a gyerekes családok fő problémái? Hát szerintem az anyagi dolgokon túl (amik nem vitatom hogy sokszor nagyon nehezek) valamiféle negatív hangulatot, másik lenézését vagy irigykedést a másik helyzetére-ezeket érzem.

Ezzel a rengeteg energiával már amivel egymást tudják kibeszélni szapulni egyes szülők vagy megmondani a frankót hogy kinek kéne és mennyi gyereket vállalni és milyen körülményekre- már hegyeket lehetne megmozgatni.

A jövőnket abszolút pozitivan látom, nekem is, a férjemnek is olyan a szakmánk, hogy az mindig kelleni fog ha nem itt, akkor más megyében, ha ott sem, akkor külföldön. Beszélünk nyelveket, szó szerint a hazaszeretet tart itthon minket, magyarul gondolkozó és magyarul kitűnően beszélő, olvasó író gyerekeket szeretnénk nevelni, minden más (nyelv) csak ez után jöhet.

3 gyerekünk van. Valószínűleg lesz 4. is kicsit később. Ha egészségügyileg még belefér majd.

Összességében nem egy gyerekszerető társadalom ez ami felé egyre inkább haladunk szerintem. Nem érték a gyermek. Valahogy egy letudandó feladat sokaknak (ezért is maradnak max.1 gyereknél).

Nemrég volt itt egy kérdés hogy anyagilag ha sokkal jobban állnánk, hány gyereket vállalnánk be és jópáran írták hogy köszönik, jól állnak anyagilag mégis 1 gyerek untig elég.

Ebből is látszik, hogy "odafent" ezt gondolják, hogy a magyarokat csak az anyagiak tartják vissza a 3 gyerek témától , holott ez szerintem nagyon nem így van, egy részét persze igen, de nagyon sok ismerősünk, barátunk van akik semmi szín alatt nem vállalnának 1-nél többet.

2 ovis gyerekünk van, többet egyelőre nem szeretnénk. 2 év van még a hitelünkből, utána szeretnénk autót cserélni, ill. legalább 1x életünkben eljutni valami nagyon egzotikus helyre, esetleg majd utána, hiszen még akkor is csak 36 évesek leszünk :)

Anyagi helyzetünk nem rossz, de jövőképünk semmi. Jelenleg nem keresünk rosszul, főleg az átlaghoz képest, de egyikünk fizuja teljesen elmegy a hitelre és a rezsire, a másik pedig majdnem teljesen az egyéb fizetnivalókra és a kajára. Persze jut szórakozásra, évi 2-3 utazásra, új ruhákra, rendes cipőre, vagyis igazából nincs miért panaszkodnom (nem is teszem), csak az zavar, hogy ez nem tudom meddig tart...

Vagyis a hitel végét látom, de pl. az én helyzetem elég kilátástalan. 2 gyerekes anyuka vagyok diploma nélkül, többet nem is kell mondanom :)

Szerintem hazánkban a fő probléma az, hogy a jövedelmek nem emelkedtek annyit, mint a kiadások, főleg az alapvető kifizetnivalók. De megemlíthetnénk akár azt a tényt is, hogy az emberek nagy része (én is) a fogyasztói társadalom aktív tagjai szeretnének lenni és folyamatosan újabb és újabb dolgok megvételéről vágyakoznak, ami alacsony jövedelemnél nagyon frusztráló tud lenni. Tudom, nagyon rossz szokás, de egyszerűen jobban érzem magam, ha időnként megvehetek valami nem teljesen szükséges dolgot :)

2-es vagyok

Igen, amit az 1-es írt, az nagyon igaz. Depressziós egy nép vagyunk, akik állandóan csak panaszkodnak és soha semmi nem jó! Mióta az eszemet tudom, az emberek mindig szidják a kormányt, de amikor felhozom, hogy az előzőeket és azt azelőttieket is ugyanilyen vehemenciával szidták, akkor persze mindenki tiltakozik. Mire jó ez?

És mire jó az, hogy tényleg mindenki azt nézi, hogy a másiknak mije van, mennyibe került, honnan van rá és neki miért nincs olyan?

Irigy és rosszindulatú nép a magyar, mindenki be van fásulva és el van kényelmesedve, már tisztelet a kivételnek.

Hülyének nézik az embert, ha mosolyog, ha csak kedvtelésből sétál egyet, ha szereti az állatokat, a természetet, a gyerekeket és ha szeret sportolni, ill. ha odafigyel az egészségére és nem csak gyógyszerekkel tömi magát...

Szia!

Elég fiatal család vagyunk,így annyira sok tapasztalatom nincs a magam 23 évével.

Párommal még a diplománkon dolgozunk,sajnos jelenleg csak Ő dolgozik és neki van egy szakmája is,én csak alkalmanként,mert ahol dogoztam leépítés volt.Nem tudom osztályba besorolni magunkat,megélünk egyelőre de nagyon ki van számolva,nem sokat tudunk félre tenni,mindennel próbálkozom,és remélem,hogy diplomával a kezemben nagyobb sikerrel találok munkát.

Úgy látom a jövőnket,hogy ha igazán akarjuk akkor elérhetjük az álmainkat pl saját kertes ház,állattenyésztés,kis vendéglő,3 gyerek,annyi bevétel amiből bőven félre lehet tenni,és nem kell meggondolni,hogy vehetek-e 2 cipőt vagy nem.

Jelenleg egy 2 éves fiunk van,egy 3 szobás lakásban élünk,autónk is van,őszintén mind a kettő apukám nevén van csak Ő nem használja sem a lakást sem ezt az autót.

Fő problémának azt látom,hogy az emberek pesszimisták,rosszindulatúak,irigyek,lusták.Ha valaki megkérdezi itt pl vállaljon-e még egy gyereket neki mennek,hogy pár év múlva mit csinál majd.Miért nem lehet azt látni,hogy ha akarja igenis feljebb mehet a létrán?

Igyekszem kevés ilyen ember közé menni mert rám is rám ragad néha ez a reménytelenség,befásultság.

3 gyermeket szeretnénk 3-4 év korkülönbséggel.

Szerintem jó szülők vagyunk,igyekszünk mindent megadnia fiunknak amire szüksége van,és egymást sem,hanyagoljuk el.Kb ennyi :)