Anyukák, nektek nem hiányoznak a pozitív visszajelzések, dícséretek? Csak én vagyok ilyen lelkis?

Pont ma gondoltam erre én is.

Nekem is hiányzik. Persze összességében elégedett vagyok, van két gyönyörű gyermekem (5 éves fiú, 6 hónapos lány), egy nagyszerű férjem, de a nappalom felében kettesben vagyok a kicsivel, és már az emberi hangnak is örülök, nemhogy a dicséretnek.

Még nem tudom az ellenszerét, ha megtaláltam, írok. Addig is kitartás! Fel a fejjel! :-)

POntosan megértelek. Én egy buta ostoba értéktelen nőnek érzem magam és már észrevettem magamon, hogy néha meg sem szólalok ha többen beszélgetünk, nehogy valami hülyeséget mondjak. 5. éve vagyok itthon, most a második gyerekkel, de ez így nagyon sok egyhuzamban.

Ja és mindenki azzal jön hogy az én diplomámmal elmehetek a francba, mert munkát nem fogok kapni stb, na még ez is dob az önérzetemen.

A legnagyobb dicséret az lesz, ha majd a babád ki tudja fejezni a szeretetét, amikor megölel, megpuszil, és amikor majd közli, hogy Szejetjek Anya.

Én anyaként jöttem csak rá, hogy most már nem én leszek a középpontban, most már nem engem fognak dicsérgetni, hanem nekem kell biztatnom, dicsérnem a lányomat, hogy később akkor is megállja majd a helyét, ha nem kap állandóan visszajelzéseket.

Persze, jól esne, ha ilyenkor is ott lenne valaki, aki szerint jól csinálom, de ha ez nincs, akkor próbáld meg legnagyobb elismerésnek venni a kicsi babád fejlődését.

Értéktelen nem lehetsz, hiszen a babádnak te vagy most a leges legértékesebb. Ez kell, hogy ösztönözzön.

Amúgy beszélgess Anyukákkal, és lesz pár olyan megjegyzésük, ami meg fog erősíteni abban, hogy nem is vagy olyan szerencsétlen! :)