Kedves kismamák, ki mennyire aggódik a babázás utáni munkalehetőségek miatt, van pozitív kilátásotok?

Én már anyuka vagyok, de azért válaszolok.

Szinte végig dolgoztam, jóban voltam a főnökömmel. Úgy 1 éves volt a lányom amikor találkoztunk és mondta, hogy létszámstopp van, nem fognak visszavenni. Persze ezt nem hivatalosan mondta, csak hogy felkészüljek.

Most 1,5 éves a lányom, megy szeptembertől bölcsibe, én pedig állást keresek. Visszavesznek, kiadják a szabimat aztán valószínűleg kirúgnak. Ez van :-(

Sokszor a munkáltatók vannak szidva , de nagyon sokszor az anya is tehet róla.

Pl 6-8. hetes terhesen elmegy táppénzre úgy, hogy "szarban" hagyva a főnököt, mert egyik napról a másikra nem talál alkalmazottat, vagy egymás után érkeznek a gyerekek és 6-7.évig a munkahely közelébe sem néz. Na ezeket nem kell csinálni, és sokkal jobban megfognak becsülni. Persze akkor is lesz akit nem vesznek vissza hosszabb időre.

Másfél éves volt a fiam, amikor vissza akartam menni dolgozni. Tartottam a kapcsolatot a céggel, a munkatársaimmal. Kiszámolták a szabijaimat, mikor kezdjek...amikor bementem személyes megbeszélésre, akkor közölték, sorry, nem fognak visszavenni, keressek másik munkahelyet. (Se 4, se 6 órában, és a kormány "ösztönző" programja ellenére se!)

Még gyesen vagyok, de munkát keresek.

A ketteskének üzenem: 2,5 évig küzdöttünk a gyerekért. A 11. héten bevérzett a méhem, az orvos fekvésre ítélt. Igen, voltam olyan szemét, hogy táppénzre mentem. Nem kockáztattam a magzatom egészségét.

Nekem is már a szülés után lejárt a szerződésem, és közölték is velem, hogy arra ne is számítsak, hogy lesz esetleg helyem, ha majd mégis oda szeretnék menni dolgozni.

Én már terhesen elkezdtem lehetőségek után kutatni, és szerencsére van egy kisebb vállalkozás, akikkel nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépíteni. Amíg itthon vagyok, bármikor segítek nekik, amikor szükség van rá, cserébe ők várnak engem dolgozni. Így a lányom másfél évesen megy majd bölcsibe, mert én minél előbb szeretnék menni dolgozni. Úgy érzem, hogy nem várakoztathatom őket sokáig, ha ők már nagyon várnak engem. Lemondásokkal jár, de mindent meg kell tenni azért, hogy az embernek legyen jó munkája! És mellesleg én is szeretnék már újra dolgozni.